Web User Interface Developer

I am looking for a

  • Web User Interface Developer

for a company specialized in travel search engine, based in Budapest.

The role:

  • Front-end software development, testing and maintenance,  as well as user interface design.
  • Cooperating with developers on the back-end side.

Requirements (higher weighting more important):

  • 10: 3 years experience in AJAX including modern JavaScript frameworks (Prototype, JQuery or YUI) and unobtrusive JavaScript.
  • 10: Deep knowledge of Object Oriented Programming and UML based design.
  • 10: Understanding architectural design patterns, e.g. MVC.
  • 10: Experience in version control tools, e.g.  CVS, SVN.
  • 10: 4 years experience in building multilingual websites and browser independent coding, including practice in CSS and templating languages, e.g. Velocity, Smarty and Django template.
  • 10: SEO and website optimization experience.
  • 10: Strong intermediate English.
  • 9: Well organized personality with the ability to work on different projects simultaneously.
  • 9: Open personality with good communication skills.
  • 8: Experience with high-traffic web applications.
  • 8: Understanding content Management Systems e.g. Joomla.
  • 8: Strong problem solving and analytical skills.
  • 8: Good design skills.
  • 7: Experience or deep understanding of the following tools and technologies: Java, J2EE, JSP, Tomcat, Eclipse, Hibernate.

Sectors:

  • IT/Telecommunications
  • IT programmer / Developer

Location:

  • Budapest


Irtóznak a munkavállalók a munkahelyi megfigyelésektől – Kovács Réka cikke

Az elmúlt időszakban számos cégről derült ki, hogy a dolgozóit nem éppen a legtisztességesebb módon figyeli meg. Utánajártunk, mi a helyzet a Magyarországon. Spiller László IT-fejvadásszal beszélgettünk módszerekről, munkáltatói indokokról, és munkavállalói érzelmekről.

Az alkalmazottak betegségeinek formanyomtatványon történő kivesézése, szexuális szokásaik részletes elemzése, a magánéletük legapróbb részletekbe menő feltárása – csak hogy néhányat említsünk az utóbbi hónapokban kipattant munkahelyi megfigyelési botrányok legmegdöbbentőbb részleteiből. A munkavállalók intim szférájában való kutakodás persze a jéghegy csúcsának számít, és ez a fajta vérlázító vizsgálódás cseppet sem jellemző a cégek nagy részére, de az egészen biztos, hogy a dolgozók munkahelyi megfigyelése az amerikai mintát követve egyre inkább begyűrűzik Európába is.

Folytatás a Női Lapozón

Szeretnél külföldön dolgozni?


Magyar Java fejlesztők! Tengerre fel!

Annak idején mélységesen felháborodtam amikor Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy ha nem tetszik az ami ma Magyarországon van, akkor el lehet menni külföldre. Ma már viszont nem az a kérdés, hogy ha nem tetszik a szituáció, akkor elmenjek-e vagy sem, hanem, az hogy mikor? Ma már annyira tragikus a gazdasági helyzet és idehaza sajnos hosszú, több évig elhúzódó válságra lehet számítani, hogy lassan már nem választás kérdése lesz, hogy menjek vagy maradjak, hanem sokakat a kényszer fog rávinni a távozásra.
Persze a válság nem most kezdődött, hanem évekkel azelőtt, hogy elérte volna a gazdaságilag amúgy is gyenge hazánkat. Úgy ért minket a válság, mint a tüdőgyulladás az AIDS beteget. 2008 őszén még sokan arról beszéltek, hogy az egészet eltúlozzák és 2-3 hónap alatt rendbe jön itt minden. Kormánypárti politikusok is azzal nyugtattak minket, hogy legfeljebb 2 százalékos gazdasági csökkenésre kell számítani. Aztán kiderült, hogy lesz az 4, 5, 6, sőt ma már tudjuk, hogy 10-12 százalék is. Az pedig természetes, hogy az ellenzék, annak ellenére, hogy komolyan aggódik a válság következményei miatt, eszközeihez mérten mélyíti a válságot, hiszen az ő érdekük meg az, hogy előrehozott választások legyenek és nyerjenek, elvégre a nagyobb kárt nem az ő gazdasági érdekcsoportjuk csinálta az országnak az elmúlt 7 szűk esztendőben.
Szóval 2008 elején már volt valami a levegőben, itt a Kárpát-medencében is. Szakértők arról beszéltek, hogy tisztulni fog a munkaerő közvetítő és személyzeti tanácsadó cégek köre, hiszen túl sokan vannak és 2008 végére majd sokan csődbe mennek. Arra még senki nem számított, hogy az országot elérő szökőár fogja elsodorni ezeket a magukat nagyképűen fejvadásznak nevező cégeket.
2008 áprilisában amikor egy bankban tárgyaltam, a menedzserekkel egyetértettük abban, hogy sok Java fejlesztő és informatikus van az országban, de ezek rejtőzködnek, stabilan ülnek valahol és nehéz őket felhajtani, majd levadászni és elhozni az adott cégtől. „A rossz gazdasági helyzet miatt van így” – mondtam, és már akkor komolyan gondoltam, mert ezek a jó Java fejlesztők már akkor sejtettek valamit. (Persze az őszödi beszéd után a bolond is látta, hogy lefelé megyünk a lejtőn.) Lehet, hogy ez nem volt tudatos, de ösztönösen érezték, hogy bár rengeteg jól fizető Java fejlesztői, JUnit tesztelői, J2EE architect, Java üzleti elemzői, vagy Java alkalmazás mérnöki pozíció vár rájuk, most ki kell várni a játék végét. És a játék vége az lett, hogy 2008 őszén már nem jelölt hiány jelentkezett, hanem álláshiány. Míg tavaly nagyjából 20 Java (főleg J2EE) pozíción dolgoztam egyszerre és nehezen találtam rá embert, ma 2-3 ilyen pozíción dolgozom egy időben és mindegyikre jut 20 ember. Míg 2007-2008-ban szinte csak 5-6 éves tapasztalattal rendelkező J2EE fejlesztőket kerestek, 2008 végétől, 2009 év elejétől, egyre nagyobb a kereslet a junior kategória iránt, mert például ők olcsóbbak.
A Java megrendelések száma tehát csökkent, de akik embert keresnek, azok legalább stabil, válságmentes cégek. Ilyenek például a vasúthoz köthető cégek (az autóipar nehézségei miatt), az energiaszektorban tevékenykedők, a szórakoztató- és médiaipar (mert szenvedélybeteg mindig lesznek), a feldolgozó és textilipar (mert ők már évekkel ezelőtt túljutottak egy válságon), hitelezési rendszereket fejlesztő cégek (hiszen a pénzt így is be kell hajtani, vagy az adósságot átütemezni), a nyílt forrású technológiákkal foglalkozó cégek (mivel ezeket a termékeket már az állam is veheti), de említhetnénk a gyógyszeripari cégeket is. És valljuk be, ide sorolhatjuk még azokat a cégeket, akik megengedhetik maguknak, hogy áraikat alacsony szinten tartsák, versenytársaik irreálisan magas áraival szemben.
Persze a stabil cégek is nagyon megnézik, hogy kit vesznek fel (jobban, mint valaha). Egyre jellemzőbb az is, hogy a kiválasztási folyamat eléggé elhúzódik, akár 5-6, vagy több hétre. Továbbá sokszor első körben határozott idejű szerződéseket kötnek és azokat alakítják át később határozatlan idejűre, „ha minden jól megy”.
A Java tesztek is egyre keményebbek. Vannak olyan átfogó elméleti tesztek, amelynek keretein belül olyan témákról kérdeznek, mint J2EE, JSP, JDBC, XML, stb. Aztán vannak a papíron kódolós tesztek, meg a „lefut-e a kód?” típusú tesztek, stb. Van olyan is ahol nem csak a Java programozási ismereteket, vagy a J2EE platform gyakorlati ismeretét tesztelik, de bedobnak SQL, vagy valamilyen egyéb szkriptelési kérdéseket is pluszban.
Visszatérve a válságra, az egy túlhajtott világ terméke. (Barátom, aki környezetmérnök nagyon jó atomreaktor-hasonlatokat szokott erről mondani. Nem vállalkoznék rá, hogy megismételjem.) Emlékszem, amikor azt szajkózták mindenütt, hogy az európai munkaerőnek, így az informatikusoknak és szoftverfejlesztőknek is, rugalmasabbnak kell lennie és heti 40 óra helyett dolgozzanak akár 48-50 órát is a munkavállalók. De kérdem kinek és minek? Azért, hogy most meg 4, 3 és 2 napos munkahetek legyenek és persze csökkentett fizetések? (Persze egyesek még mindig tagadják, hogy krízis lenne és megváltozott gazdasági környezetről beszélnek.)
A Java fejlesztők fizetési igényeiben is megmutatkozik, hogy rossz a helyzet, hiszen míg 2007-2008-ban arcátlanul nagy számokat mondtak, mostanában egyre többen gyakorolnak önkritikát és szerényebb fizetési igényekkel jönnek el interjúra. Nagyjából 10-20 százalékkal kérnek kevesebbet, mint 1-2 évvel ezelőtt.
Az is tapasztalható, hogy egyre többen állítják le saját vállalkozásukat és a milliós számlázott összegek helyett beérik az alkalmazotti viszonyhoz járó bruttó bérrel. Míg az elmúlt években 10-ből 8 Java fejlesztő pendítette meg a számlázós történetet, addig ma jó ha egy bemeri dobni ezt a merész témát interjún. Az egy-egy szerződéses, vagy alvállalkozói projektek busás, de bizonytalan hasznát feláldozzák a hosszú távú biztos munkahely reményében.
Reménykedésre adhat okot, hogy mivel rugalmasságuk és olcsóságuk miatt előtérbe kerülnek a nyílt forrású technológiák, bőven jut majd a Java programozóknak is munka. (Érdekes módon .NET technológiához köthető keresésből eddig sem volt túl sok, és 10 Java keresésre jó ha egy jutott belőle.) És itt nem csak rabszolgamunkára gondolok, hanem fel kell készülni, hogy egyre több fejlesztőt vonnak majd be a tervezésbe is, így nagy hangsúlyt kapnak a különböző szoftverfejlesztési módszertanok, az UML tervezés és az alapos OOP ismeretek. Hogy egy hitelbehajtási intézet fejlesztési vezetőjét idézzem, nem lesz elég programozónak lenni, hanem szoftverfejlesztővé is kell érni. Ilyen szempontból azok vannak előnyben akinél ez a szemléletmód már létezik, legyen szó akár kezdő Java fejlesztőről, vagy egy tapasztaltabb szakemberről. Mindenkinek erősítenie kell továbbá az üzleti szemléletmódot is, mert most az eddiginél is nagyobb hangsúlyt helyeznek majd arra, hogy a fejlesztő értse amin dolgozik, és érezze annak szerepét a vállalat üzleti folyamataiban és sikerességében. A szóbeli angolnyelvtudásról pedig nem is szeretnék hosszan beszélni, mert mindig azokat építik le elsőnek akik ebben a leggyengébbek és sajnos ők is fognak a legnehezebben új helyet találni, pályázzanak akár hazai magyar, hazai multinacionális, vagy külföldi cégekhez.
Én jelenleg úgy látom, hogy átmenetileg sokaknak kell majd külföldön munka után néznie, mivel jelenleg nem nagyon tolonganak azok a cégek, akik szoftverfejlesztő központokat akarnak hazánkba telepíteni. Aki már itt van, az is inkább leépít. Érezhető egyébként, hogy a korábban egyáltalán nem mobil magyar munkavállalók egyre rugalmasabbak és elindult bizonyos munkaerő áramlás a magyar városok között, ami azelőtt szinte elképzelhetetlen volt.
Ha menni kell, hova érdemes menni? – tehetnénk fel a kérdést.
Ausztria és Németország (ahol egyébként 30 ezer informatikus még mindig hiányzik) dobja magát, hiszen ezek vannak hozzánk a legközelebb földrajzilag és történelmi-kulturális szempontból is. Azonban itt a jelenleg kibontakozó protekcionista gazdaságpolitika akadályaiba ütközhetünk. De lehetne menni például Norvégiába, ahol nincs válság. Olyannyira nincs, hogy még ők adtak pénzt az Nemzetközi Valutalapnak. (Mi meg onnét vettünk fel nem is keveset.) Az olasz gazdaságról is azt mondják, hogy viszonylag jó formában van. Egyesek pedig Hollandiára esküsznek. És vannak akik még távolabbi vidékeket emlegetnek, beleértve Kínát és az Egyesült Arab Emírségeket.
Ha már tényleg kimegyünk, akkor viszont járjunk nyitott szemmel, tudatosan tanuljunk nyelveket, gyűjtsünk erőt és tapasztalatot és gondoljunk arra, mi lesz a válság után. Mindig legyen a szemünk előtt, hogy ha Magyarország kilábal a válságból, akkor számít mindarra a tudásra, amit külföldön szereztünk meg, s így lesz majd érdemes hazatérni.

Hogyan tartsuk meg állásunkat?

Mit tegyünk?

  • Napról napra bizonyítsuk be, hogy jó választás voltunk: értékesek és nélkülözhetetlenek.
  • Nyújtsunk egyenletes teljesítményt.
  • Legyünk nyitottak az új feladatokra.
  • Legyünk érzékenyek a problémák iránt.
  • Minden nap legyen valami plusz amivel hozzájárulhatunk a cég sikeréhez.
  • Folyamatosan kommunikáljunk nyiltan kollégáinkkal és főnökeinkkel.
  • Legyünk magabiztosak, de ugyanakkor nyitottak mások véleményére.
  • Tegyünk építő jellegű javaslatokat.
  • Legyünk kezdeményezőek.
  • Folyamatosan gyűjtsünk információt feladataink elvégzéséhez.
  • Tanuljunk folyamatosan, kövessük a szakmai trendeket.
  • Szerezzünk barátokat kollégáink között, de kerüljük a klikkeket.
  • Bizalommal forduljunk a tapasztaltabb kollégákhoz és segítsük a tapasztalatlanabb munkatársakat.
  • Tartsuk mindig szem előtt, hogy a munka közösségi tevékenység.
  • Csapatmunka mellett legyünk képesek önállóan is dolgozni.
  • Eredméyneinket általunk teremtett értékeket soha ne takargassuk.
  • Tegyünk javaslatokat profitnövelésre és költségcsökkentésre.
  • Tartsuk naprakészen angol nyelvtudásunkat és informatikai ismereteinket.
  • Legyen bennünk folymatos törekvés és dinamizmus.

Mit nem szabad tennünk?

  • Követelőzni
  • Bezárkózni
  • Félni az új kihívásoktól
  • Az elején hosszabb szabadságra menni
  • Semmibe venni a vállalati kultúrát
  • Félni a problémák megbeszélésétől

És ami még nagyon fontos lehet…

  • Folyamatosan értékelje készségeit.
  • Járjon mindig egy lépéssel a helyi álláspiac előtt.
  • A tanulást ne egyszeri feladatként, hanem véget nem érő folyamatként szemlélje.
  • Folyamatosan járuljon hozzá munkaadója sikereihez
  • Találkozzon rendszeresen a szakterületét képviselő szakemberekkel.
  • Vegye igénybe karrier tanácsadó szolgáltatásait, amennyiben szükségesnek látja.
  • A mai álláspiacon csak a rugalmas emberek érvényesülnek, akik lépést tudnak tartani az állandóan változó üzleti igényekkel.
  • A siker érdekében előre készüljön fel a jövőbeli válozásokra.