Hangkártyák programozása retro 10.

6. Az impulzusválasz teszt számítógépesítése

6.1. A rendszer leírása

A teremakusztikai bevezetés során megismerkedhettünk az akusztikai tér különböző jellemzőivel. Láttuk, hogy az impulzusválasz teszt az a módszer, amellyel leginkább megkaphatjuk egy bizonyos terem hangzását. Feladatunk tehát, hogy egy pillanatszerű hanglökést keltsünk a vizsgált teremben egy hangforrás segítségével, illetve azt és annak hatását egy mikrofon segítségével rögzítsük további vizsgálódás, illetve felhasználás érdekében. A megvalósításhoz két hangkártyát használtam, – az egyik az impulzus keltéséért, illetve annak a vonali kimeneten, majd a hangszórón keresztül a vizsgált hangtérbe való juttatásáért felelős, a másik pedig a mikrofonon keresztül történő hangfelvételt valósítja meg – így jól elválasztható a két folyamat és szinte egy időben történik meg a lejátszás és a felvétel. Ha a rendszer csak egyetlen kártyát használna, akkor nehezebb lenne az adott kártyán belüli funkcionális egységek összehangolása. A piacon fellelhető hangkártyák széles skálájából a feladat megvalósításához olyan kártyákat választottam, amelyek elég elterjedtek és viszonylag olcsón beszerezhetők. A hangfelvételért felelős kártya egy Sound Blaster 16-os, amely szinte már szabvánnyá nőtte ki magát, és egyben rendelkezik a piacon fellelhető bonyolultabb hangkártyák minden alapvető tulajdonságával. A lejátszást végző kártya szintén egy jól ismert hangkártya család tagja: a Gravis Ultrasound Ace nevű terméke, melynek érdekessége, hogy hangfelvételre nem, csupán lejátszásra alkalmas. Viszont RAM-jába bármilyen hangminta beírható és a kimenetre küldhető. A választás során az sem volt mellékes, hogy a Sound Blaster és a Gravis termékeiről bőven találhatunk programozói leírást és azokat működtető kész programokat is. E két hangkártya ismertetésével programozásuk során részletesebben foglalkozunk. (Lásd F.16.)

F.16. Az impulzusválasz teszt számítógépesítése

Hírdetés