Öregcserkészek hétvégi nagy kalandja

Múlt heti szabadságom alatt barátommal, Márkkal, úgy döntöttünk, hogy  napi 1 órás úszásedzéseinkbe beiktatunk egy keményebb futó napot is.

A kigondolt futó ösvény útba ejtette a Lóczy-barlangot, a Jókai-kilátót és a Koloska-völgyet, ahonnét az ugyanezen az útvonalon kellett visszatérnünk induló helyünkre.

A futás részemről nagyon jól sikerült, hiszen a több, mint 10 kilométeres távot 1 óra 20 perc alatt teljesítettük, bár hozzá kell tennem, hogy Márk pár nappal korábban Tihanyban egy ugyanilyen távot úgy 50 perc alatt teljesített, hasonló terepviszonyok között, s így lett harmadik a második helyezettől csupán 2 másodperccel lemaradva.

Szóval az első laza felvezető szakasz elvitt bennünket a barlanghoz, ahonnét tanösvény vezet a kilátóhoz. Nos, itt kezdődtek a gondok, hiszen olyan meredek, sziklás terepen mentünk felfelé, hogy sok helyen nem is lehetett futni. De nem is ez volt a fő gond, hanem az, hogy letértünk már rögtön az elején a zöld háromszöggel jelzett ösvényről és egy rövid vakvágány vitt bennünket egy kisebb erdei kúriához. Ez a kis zöld nyúlvány a barátom GPS-es sportórája által generált térképen is jól látszik.

Ekkor már eléggé kivoltam, de ismét nekifutottunk és közben olyan kemény sziklás emelkedőre kellett feljutni, hogy azt hittem nem élem túl. Aztán néhány méter gyaloglást is beiktatva sikerült felérni a kilátóhoz, ahonnét simább ösvények lazább tempót tettek lehetővé. Ezután ráálltunk a kék kereszt ösvényre, amely feltételezésem szerint a Koloska-sziklákhoz vitt volna bennünket. De közben megijedtünk, hogy eltévedünk, hiszen egyszer már lyukra futottunk és a favágóktól kértünk útbaigazítást. Egy téli túra alapján emlékeztem, ha átvágunk az erdőn, akkor a völgyben húzódó, piros csíkkal jelölt erdei útra jutunk majd, amely elvisz a völgy szívébe, a Koloska-forráshoz.

Így is lett. A forrásnál alaposan megmostam arcomat, hiszen ekkor már árnyékban is meleg volt, napon meg lehettet már vagy 30 fok, pedig még csak délelőtt 10 óra körül volt.

Visszafelé szintén az erdei úton mentünk, a Koloska csárda mögötti réthez, ahonnét egy sokak által nem is ismert régi erdei temető mellett vezet fel egy ösvény (zöld kereszt) a kék kereszt ösvényre, majd a kilátóhoz. Ekkor már  Márk is elbizonytalanodott, de mondtam, hogy a csárdától a kilátó csak 10 perc, bár ismét felfelé kell futni. Amikor ráértünk a kék keresztre, Márk felmutatott a hegyre: “Nézd csak Laca! Ott a kilátó!” – és hangosan nevetett. Én meg mondtam, hogy menjünk csak.

Miközben felfelé  mentünk tovább a zöld kereszten, jobbra elnézve láttuk a Balatont, sőt még Badacsonyt is.

Nekem itt is kellet gyalogolnom picit, de visszaértem a kilátóhoz. Ott kíváncsi kirándulók méregettek bennünket, ahelyett, hogy a strandoltak volna. Mondtam Márknak, hogy menjünk már fel a kilátóba, de lebeszélt, mert nem volt kedve végiggázolni a lépcsőkön bámészkodó embereken.

Visszafelé a barlanghoz én mentem elől, mivel lefelé nagyon kellett vigyázni a csúszós, meredek sziklás ösvényen. Szerencsésen, bokatörés nélkül leértünk a barlanghoz, ahol bámészkodó turisták újabb csoportjával találkoztunk. El is húztunk gyorsan, majd rátértünk a levezető szakaszra, amely bevitte bennünket a célba, ahol már várt minket  másfél-másfél liter szénsav mentes Szentkirályi Ásványvíz, hogy enyhítsük szomjunkat.

Aztán délután a strandon elemeztük az GPS-es óra adatai alapján készült grafikont is, majd levezetésként elmentünk úszni egyet.

Hírdetés