Miután éjszaka megküzdöttem a szúnyogokkal, a hőséggel, majd a hajnalban lecsapó szélvihar keltette zajjal, 9 órai alvás, vagy inkább vergődés után, egyáltalán nem kipihenve, kissé morcosan fogyasztottam el reggelimet, ami egy óriási szelet görögdinnyéből állt. Lélekben azonban már a futó kirándulásra készültem, amit ismét azon a tájon kívántunk lebonyolítani, ahol egykor cserkészként jártunk.
A hőmérsékleti viszonyok ideálisak voltak. Nagyjából 25 fok lehetett kint és 20-30 kilométeres szél fújt. Futás előtt fél órával még bedobtam egy joghurtot, amelybe növényi rostokat kevertem, hogy jobb legyen az emésztésem és legyen elegendő energiám a táv teljesítéséhez. Folyadék is volt bennem bővem, mivel megittam vagy 4-5 csésze teát reggeli után.
Az indulás időpontját fél tizenegyben szabtuk meg. Márk felcsatolta magára a drótokat, amelyeken keresztül a vérnyomás és pulzus értékek az órájára vándoroltak. Beindította a GPS adó-vevőt is, amely szintén az órára csatlakozik.
Elindultunk, de indulás előtt, a múltkori hülyeségekből tanulva, memorizáltam a térképet, így az útvonala a fejemben volt. Gyönyörűen végigfutottunk a túraösvényeken: a főhadiszállás, Lóczy-barlang, zöld háromszög, Jókai-kilátó, kék csík rövid szakasza, kék kereszt, zöld háromszög, piros háromszög, Koloska-sziklák, piros csík, Koloska-forrás, Koloska-völgy, piros csík, Koloska csárda, majd vissza a zöld kereszten, kék kereszt, kék csík, Jókai-kilátó, zöld háromszög, Lóczy-barlang és végül a főhadiszállás.
Ezúttal 1 óra 13 perc alatt teljesítettük a szintén 10 kilométeres távot, olyan kemény terepen, hogy a szintkülönbség jóval meghaladta a 120 métert. Gondolkodtunk is rajta, hogy vajon melyik régi cserkésztestvérünk tudná teljesíteni ezt a próbát. Hát bizony még a minket követő korosztálynak is komoly nehézségei lennének, így nem is csoda, hogy be kell vezetni az iskolákban a heti 5 testnevelés órát.
Vittem magammal egy kamerát és amolyan hadi tudósítóként fényképeket készítettem a legdurvább szakaszokról. A legérdekesebb sorozat a barlangtól a kilátóhoz vezető sziklás terep képei. Nos, azzal kezet fogok, aki ezen felfut velünk legközelebb. Persze van néhány olyan rövid sziklás szakasz, ahol szinte nem is lehet futni. Azon nevettünk, hogy mi felértünk 5 perc alatt, míg a turistáknak 10 percet javasol az irányadó tábla, persze lefelé. Röhej, hogy milyen kondiban vannak a magyar emberek, s nem csoda, hogy a nemzetközi fociban sem tudunk teljesíteni. Mert hát ugye ott futni kell, a 91-ik percben is ugyanolyan gyorsan, mint az elsőben.
Na, jó, azért találkoztunk olyan vándorokkal, akikben megvolt az akarat a testedzésre. Csak itt meg az volt a probléma, hogy a 70 éves mamát húzkodták a vihar után kidőlt fa gyökerei között.
Miután Márk engedélyezte, hogy gyorsan felfussak a kilátóba és csináljak pár képet, visszafelé is teljesítettük a kilátó-barlang útvonalat, amelyen lefelé legalább olyan kemény mozogni, mint felfelé. A különbség az, hogy itt arra kell figyelni, hogy nehogy kimenjen a bokánk, ha egy kavicsra lépünk véletlenül.
A próbatétel végeztével elhatároztuk, hogy ez az útvonal ezentúl az alapedzés része lesz, amely majd felkészít bennünket hosszabb futókirándulásokra. Annyi biztos, hogy már a második alkalommal javítottunk teljesítményünkön és közel sem fáradtunk el annyira, mint a múltkor, bár megjegyzem én a héten háromszor edzettem sík terepen, 6 kilométeres távon, a siker érdekében.
Következő célpontunk a Noszlopy-kilátó, majd a tihanyi Csúcs-hegy lesz. Remélem hasonló élményekről írok majd akkor is.
The Weblog of Spiller The IT Headhunter 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!