Egy felvásárlás kérdései

A héten attól volt hangos a személyzeti tanácsadók világa, hogy egy nagyobb cég felvásárolt egy bár jó nevű, de kisebb céget, miközben a kisebb cég vezetője lett az újonnan létrejövő gigantikus toborzó cég feje. Többen is megemlékeztek az aktusról. Volt aki viccesen, volt aki szarkasztikusan, míg mások egyszerűen érdekesnek találták a dolgot. Első gondolatom az volt, hogy nekem is kellene egy cikket írnom, de aztán gyorsan elvetettem, mert nem akartam ilyen módon reklámot csinálni a konkurenciának. Aztán egyik jó barátom blogjáról lekerült egy, az egyesülést humorosan bejelentő bejegyzés, s helyette egy helyreigazítás, illetve bocsánatkérés jött le. Ez arra ösztönzött, hogy mégis szenteljek néhány sort a felvásárlásnak és visszhangjának.

Az első gondolat sokakban biztosan a káröröm volt, hogy „na végre, egy cég eltűnik a piacról”. A második gondolat ez lehetett, hogy bár eltűnik egy cég, de helyette egy sokkal nagyobb és erősebb csapat jelenik meg a toborzás világában. A harmadik gondolat, illetve kérdés az lehetett, hogy vajon miért kellett a kisebb, de jó nevű céget a nagyobbnak bekebeleznie? A negyedik az lehetett volna, hogy akik eddig kötődtek az egyik, vagy másik céghez, akár dolgozói, akár jelölt, akár ügyfél oldalról, most megmaradnak-e a gigantikus cég mellett? Az ötödik kérdés pedig az, hogy egyesekben milyen félelmet kelt mindez, ha arra kényszerülnek, hogy tiszteletüket úgy fejezzék ki az új óriás cég iránt, hogy még a humorért is bocsánatot kell kérni?

Vegyük sorra a kérdéseket, és próbáljunk meg ésszerű válaszokat találni rájuk.

Először is Magyarországon több toborzó cég van, mint amit a piac el tud tartani, ez biztos, ezt már érezzük évek óta. Ez olyan, mint amikor a Balaton parton mindenki kiadta a szobáját, meg borozót nyitott, mert ha a szomszédnak megy, akkor nekem miért ne menne, bár én nem vagyok kocsmáros. Tisztulás szempontjából tehát ez a folyamat jó, bár hogy jó név el fog tűnni a piacról. A második gondolat viszont helyes, miszerint egy nagyon erős csapattal kell majd ezután versenyeznie a többi szereplőnek.

A harmadik kérdés a közvetlen okokra keresi a választ. Erre nehéz válaszolni, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi folyik a színfalak mögött, csak következtetni lehet az igazságra. Valószínűleg a kisebb cégnek sok lehetett az adóssága és kellett egy nagy cég, aki mentőövet dob neki. Biztos, hogy jól járt a kis cég tulajdonosa is, hiszen komoly összeget tehetett zsebre és saját emberét adhatja az új cég menedzsmentjébe. A nagy cég pedig olyan speciális területeken nyerhet új ügyfeleket, amelyeken eddig nem voltak olyan erősek. És ne feledjük, a nagy cég nevén fog továbbfutni a gigaüzlet.

A negyedik kérdésre pedig az a válasz, hogy nagy veszteségek nem fogják érni a gigacéget, hiszen mindenki általában az erősek mellé áll, bár leépítések nem elképzelhetetlenek. Az új vezető biztosan ragaszkodik majd a régi gárdájához, de lehet, hogy ez egy jó ürügy lesz számára, hogy megszabaduljon azoktól, akikkel nem volt megelégedve. Ami a kisebb cég ügyfeleit illeti, biztos ragaszkodnak majd a vezető személye miatt az új gigapartnerhez. A jelöltek kérdése már kényesebb, bár szerintem a jelölt ahhoz ragaszkodik, aki több lehetőséget tud számára felajánlani. Itt inkább az lesz majd a kérdés, hogy az új gigacég önéletrajz kereskedelmet folytat-e, és szétszórja a jelöltek anyagait a nagyvilágba, vagy pedig szakszerűen, szakértő tanácsadók által interjúzott jelölteket ad át a partnereknek, profilba vágó pozíciókra.

Az utolsó kérdésre pedig azt a választ adnám, hogy legjobb, ha a versenytársakról nem ír és nem mond az ember semmit. Bár én ezt most megszegem. Ha jót mond az ember az a baj, ha rosszat, az a baj. Volt, hogy jót mondtam és azt hallottam vissza, hogy becsméreltem a konkurenciát. Volt, hogy jogosan kritizáltam és igazam lett, de megsértődött a konkurencia. Azt pedig tragikomikusnak tartom, hogy humorizálni sem lehet. Nem azzal tisztelem meg versenytársamat, hogy ezt folyton hangoztatom, és megalázkodom, hanem azzal, hogy magasra teszem a mércét és ezt tőle is megkövetelem. Sokan azt képzelik, hogy a verseny célja az, hogy jó barátoknak mutatkozunk, közben meg hátba döfjük a másikat. A verseny célja az, hogy győztesek legyünk, hiszen általában csak egy aranyérmet osztana ki. Az új gigacég is ezt teszi, hiszen számára nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem, amelyet egyedül kíván kivívni, ameddig nem akad kihívója.

2 hozzászólás a következőhöz: “Egy felvásárlás kérdései

  1. Zimezum szerint:

    “Valószínűleg a kisebb cégnek sok lehetett az adóssága és kellett egy nagy cég, aki mentőövet dob neki. ”🙂🙂🙂 Hát persze…

  2. spiller33 szerint:

    Vagy valaki szerint más volt a felvásárlás oka, mintsem a nagy adósság?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s