Ez a történet, egy hosszú kitartó munka gyümölcséről fog szólni, amely nem más, mint a Garmin Barcelona Triathlon 2012 teljesítése, ahová nem csak saját felkészülésemnek köszönhetően jutottam ki, hanem az Adecco Group és a Win4Youth mozgalom jóvoltából is. Elmesélem, hogy a féléves felkészülés során hogyan edzettem és, hogy milyen csodálatosak voltak a versenyt közvetlenül megelőző napok Barcelonában. Kitérek a verseny nehézségeire és természetesen megosztom mindazon tapasztalataimat, melyekből tanulni lehet.
A felkészülés hónapjai
Miután márciusban végén megérkeztem a Hasseltből, a belgiumi edzőtáborból, igen komoly edzésterv teljesítése várt rám. Ez azt jelenti, hogy egy hétből hat napot biztosan kellett edzenem és volt olyan nap, hogy több edzést is meg kellett csinálnom. Eleinte heti 6-7 órát sportoltam, de ez a szám lassan felkúszott 10-12 órára. Nyilván, az ember igyekezett az időbeosztásához igazítani az edzéstervet, ezért én az időigényesebb tréningeket, így az úszást és a kerékpározást hétvégére tettem.
A futást könnyebben megoldottam hét közben munka után, otthon Árpádföldön és közel hozzánk a vadregényes Szilas patak partján. Természetesen annak érdekében, hogy este el tudjak menni futni, időben el is kellett jönnöm az irodából, melynek érdekében reggel egy órával korábban kezdtem. Általában 11-12 kilométert futottam edzéseim alkalmával, így jól is esett a vacsora, majd a korai, féltízes lefekvés. Nem is volt nehéz másnap a nyári napfelkeltére ráhangolódni és korán kelni, majd bemenni az irodába, amikor még friss az idő és nincs hőség. Természetesen a munka sokkal gyorsabban és hatékonyabban ment, mint máskor.
Hétvégén viszont mindig a Balatonon edzettem, hiszen itt tudtam gyakorolni az úszást vadvízi környezetben és itt lehetett a legnagyobb távokat letekerni biztonságos kerékpárúton. Szabadságaim alatt rendszerint reggel mentem úszni, amikor még üres a strand és általában 2 kilométert teljesítettem. Esténként pedig letekertünk 30-40 kilométert és aki ismeri a tihanyi nagy kört, vagy a Balatonfüredről Tótvázsony felé vezető utat, az sejtheti, hogy nem mindig sík terepen edzettünk.
Az edzéseknek köszönhetően 2 hónap alatt sikerült leadnom 5 kilót és azt folyamatosan tartani a felkészülés teljes ideje alatt, hiszen a hétvégeken és a szabadságok során akár napi 1500 kalóriát is elégettem pluszban, amit természetesen gyakori étkezésekkel pótolni kellett.
Szóval a felkészülés elég kemény, néha embert próbáló folyamat volt, de eljött a nap, amikor megérkeztem Barcelonába és tudtam, hogy teljesíteni fogom a próbatételt. Minden egyes számot, lépésről lépésre.
Az előkészületek napjai
Kora délelőtt érkeztem a városba, de mivel a felkészítő program csak délután indult, kihasználtam az időt és felültem az első városnéző buszra. Ez volt a leggyorsabb és legegyszerűbb módja annak, hogy a főbb nevezetességeket megnézzem és lefényképezzem, mivel tudtam, hogy később erre már nem lesz lehetőségem. Barcelona gyönyörű város és engem teljesen lenyűgözött. Csodálatos építészeti emlékei és földrajzi fekvése arra készteti az embert, hogy visszatérjen. Meg is fogadtam, hogy jövő nyáron folytatom a városnézést. A Sagrada Família olyan nagy hatással volt rám, hogy egyedül itt szakítottam meg ötórás városnéző buszozásomat és több fényképet is készítettem a még mindig épülő modern kori csodáról.
A versenyt megelőző napokon terem és szabadtéri foglalkozások váltották egymást. Persze mindig azt vártuk, hogy végre lemehessünk a tengerpartra és úszhassunk, majd pihenhessünk egy jót.
Péntek délelőtt elsétáltunk a tengerparton a szervezőkhöz, hogy felvegyük a sorszámunkat és megtekintsük egy triatlonra specializált kiállítást. Ebéd után kezdődött az úszásedzés. A parton gyakoroltuk a neoprén ruházat (wetsuit) helyes kezelését, majd a tengerben több kört kellett úszni egy távoli bója és a part között különböző stílusban. Bennem ekkor fogalmazódott meg, hogy wetsuit nélkül kellene úsznom, hiszen a víz meleg volt, úgy 23-24 fokos. Arra is rájöttem, hogy mivel a tenger sokkal jobban hullámzik, mint a Balaton, könnyebb az orientáció mellúszásban, mint gyorsban. Amúgy sem vagyok valami jó gyorsban, így tudtam, hogy a saját, megszokott stílusom sokkal nagyobb biztonságot fog nekem nyújtani. A wetsuit ellen még az is szólt, hogy nagyon felnyomott a víz tetejére, így akadályozott a lábtempóm helyes gyakorlásában. Nagyjából 1500 métert úsztunk összesen, mely után jól esett egy pohár sör és egy kis séta a strandon.
Szombaton a kerékpározásra egy műhelygyakorlattal és egy terepbejárással készültünk fel. Az első feladat során, ki kellett cserélni a belső gumit, felhelyeztük a pedálokat, beállítottuk a helyes nyeregmagasságot, végül ellenőrizni kellet a fékek és a váltók működését. Miután minden rendben volt, indulhatott a pálya felderítése. Kisebb biciklis csoportokba tömörülve bejártuk mind a kerékpáros szám, mind a futás útvonalát. Közben kóstolgattuk azt az izotóniás italt, amit majd verseny közben fogunk fogyasztani. Nagyjából 3 órát pedáloztunk, majd ebéd után ismét a strandra mentünk, ahol az úszás és a kerékpározás közötti váltásokat gyakoroltuk. Én már ekkor elhatároztam, hogy nem a biciklin fogom elfogyasztani azt a két müzli szeletet, amit ajánlanak, hanem úszás után, mielőtt felülnék a bringára, így végig koncentrálhatok a tekerésre és közben csak innom kell majd.
Szombat este korán feküdtünk, miután mindent összepakoltunk és előkészítettük kerékpárunkat a versenyre. 9-kor már ágyban voltunk, hiszen reggel 5-kor kellett kelni. Én jól aludtam, de sokan felébredtek a szomszédban dübörgő rock koncertre. Többen rémálmokra is panaszkodtak.
A verseny napja
5.30-as korai reggelivel indult a vasárnap. A lelkünkre kötötték, hogy ne együnk fehérjében dús, vagy zsíros ételeket, mert akkor le fogunk lassulni. Együnk inkább sok-sok szénhidrátot. Ezzel én úgy voltam, hogy 4 óránk volt még a startig és ha csak lekváros kenyeret eszem, akkor éhen halok a tengerparton, mielőtt neki indulunk a versenynek, ami nem több, mint 1,5 km úszás, 40 km kerékpározás és 10 km futás. Terveim szerint ez legalább 3 óra intenzív mozgás, amit majd bírnom kell. Ezért bizony tükörtojással, meg pulykasonkával kezdtem és csak azután ettem lekváros kenyeret. Szerintem jól is jártam, mert így kibírtam a startig és egyáltalán nem lassultam le, váltásoknál pedig fel tudtam töltődni.
Reggeli után vállunkon a teljes felszereléssel a depóba tekertünk, ahol letettük a kerékpárt, a kerékpáros cipőt, a sisakot, a futó cipőt és a többi kiegészítőt. Ez volt az a hely, ahol a különböző számok közötti váltás zajlott. Okosan kellett előkészíteni a terepet, hogy a váltások gördülékenyek legyenek és nem menjen el rájuk túl sok idő. Ezt követően ki-ki wetsuit-ban, ki-ki egybe részes triatlonos mezben lesétált a tengerpartra ahol még 2 órát azzal töltöttünk, hogy azokat néztük, akik előttünk startoltak. Elég borongósnak indult az idő, de ahogy sorra kerültünk, kisütött a nap és úgy tűnt, hogy a víz is nyugodt marad, persze azért voltak kisebb hullámok. Indulás előtt picit izgultam, de azzal nyugtattam magam, hogy mi is történhet valójában? Itt vagyok egy gyönyörű helyen, úszom egy jót, ahogy mindig is szoktam, utána bringázok egy jót a városban, a végén meg csak lefutom azt a tíz kilométert valahogy.
Start előtt pár perccel megmártóztam a tengerben, majd beálltam a tömeg mögé és a jelzést követően befutottam csapattársaimmal a vízbe. Szépen, nyugodtan, lazán elkezdtem tempózni, mert tudtam, hogy az úszók legnagyobb ellensége, ha pánikba esnek és elkezdenek fuldokolni. Miután megszoktam a vizet és betájoltam az első bóját beleerősítettem és fokozatosan felgyorsítottam. Erős melltempóban úsztam, de úgy, hogy ne éljem fel a tartalékaimat már rögtön a verseny elején. Több olyan embert is leúsztam, akik gyorsban nyomultak előre. Nagyjából kétszáz métert úsztunk befelé, a tengerben, majd az első bójánál, egy jobbos forduló után a parttal párhuzamosan úsztunk egy kilométert, végül egy újabb jobbos után kiúsztunk a partra. Nagyon élveztem az úszást, de éreztem, hogy bizony már fáradok. Sajnos a chipemet, ami a hivatalos időmet mérte, elhagytam a tengerben, de természetesen én mértem magamnak végig. Az úszás időm 40 perc lett.
A partról felfutottam a depóba, ahol nekem már nem kellett bajlódnom a wetsuit-tal, mivel nem abban úsztam. Annyi volt, hogy felvettem a bringás cipőt, a fejkendőt, rá a sisakot, felcsatoltam derekamra a sorszámot majd ettem egy müzli szeletet, ittam és már mentem is. A váltás itt 3-4 perc lehetett. (Azért nem tudom pontosan megmondani, mert nem mértem részidőket.)
A kerékpáros rész nagyon jól ment, bár voltak olyan időszakok, amikor nagyon fájt a derekam. Éreztem, hogy a combjaim is fáradtabbak a melltempótól, de tekertem, mint a szél. Összesen 4 kört kellett tenni és a pálya tele volt éles kanyarokkal, ezért nagyon kellett figyelni, nehogy az ember ütközzön, vagy másokba beleakadjon. Fültanúja voltam egy karambolnak mögöttem. Nem láttam, csak a hangokat hallottam, de azok elég borzasztóak volt. Recsegés, ropogás, csörömpölés és huppanás. A német csapattársam mesélte, hogy hasonló helyzetbe került, amelyből sikeresen kicsusszant, de a hátsója hozzáért egy angol úriember első kerekéhez, aki majdnem bukott emiatt és ezért erős nemtetszésének adott hangot. Szerencse, hogy ennyivel megúszták. Amúgy mindenki úriemberként viselkedett és elengedték a gyorsabbakat. Voltak olyan egyéni résztvevők, akik nem profi versenykerékpárokkal, hanem sima hegyi vagy túrakerékpárokkal versenyeztek. Ebből is látszott, hogy nem csak a győzelem, hanem a részvétel is fontos. Defektről nem tudok, de ha valaki edzői segítséggel cserélt volna belsőt, azt kizárták volna, bár a Win4Youth akkor is elismerte volna a teljesítést, persze abban az esetben ha az illető célba ér. A kerékpározást nagyjából 78 perc alatt csináltam meg. Magamhoz képest ez nagyon jó, mert edzéseim alkalmával 85 perc volt a rekordom. Egyébként volt akinek azért lett rossz az ideje, mert tévedésből 5 kört ment.
Miután a depóban letettem a bicajt, felvettem a futó cipőt, fejkendőt cseréltem, bevettem egy energiazselét, ittam, és nekiindultam a végső nagy megmérettetésnek. A vádlim ezúttal nem zsibbadt, mint ahogy azt máskor éreztem, amikor a váltásokat gyakoroltam, de a combom elég fáradt volt és a térdemben is éreztem némi gyengeséget. Ezért megint azt mondtam magamnak, hogy aggodalomra semmi ok, lényeg az, hogy végigcsináljam. Most már nem kell kapkodni, nem szabad elrontani. Inkább induljunk lassabban és fokozatosan gyorsítsunk fel. így is lett. Amikor 5 kilométernél tartottam, már éreztem, hogy bemelegedtem a futással és fokozatosan visszanyertem erőmet. Tudtam, hogy most már bele lehet húzni, de még nem jött el az én időm. Olyan ez, mint a csatamezőn. Ha túl korán kiugratod a lovasságot, akkor az ellenség tüzérsége le fogja tarolni az embereidet. Furcsa ezt kimondani, de önbizalmat adott, hogy láttam másokat összeomlani. Olyanokat, akik leúsztak és gyorsabbak voltak tekerésben. Tapasztalt atlétákat futottam le, akik évek óta triatlonoztak. A nyolcadik kilométernél még volt energiám, hogy növeljem a tempót és tudtam, hogy a kilencedik kilométer után kell robbantanom. Ha még lesz erőm, onnét a lehető legkeményebb tempót kell diktálnom magamnak, de ha nem megy, semmi gond, az a fontos, hogy célba érjek. Az utolsó 1000 métert tényleg kemény tempóban csináltam végig. Sőt, az utolsó 200 méteren még csúcsra is járattam magam. Több csapattársamat itt futottam le. A tömeg még fel is hördült, akiket meg lefutottam, sorra felszisszentek mellettem. Végül átugrottam a célt, ahol már várt Patric, az Adecco Group feje, hogy gratuláljon és nyakamba akassza az érmet, a Garmin Barcelona Triatlon 2012 szimbólumát. A teljes időm 2:56:18 lett, amelyből a futás nagyjából 50 perc volt. Megint 5-7 perccel jobb, mint amiket edzéseken produkáltam. A leghosszabb idő egyébként 4 óra 34 perc volt a mi csapatunkban. Az Adecco Group két legjobb versenyzője 2 óra 11 perc alatt végzett és ezzel a 15-16. helyre kerültek. Ők ketten együtt Patric kezét fogva futottak be a célba, jelezve, hogy nem az egyéni helyezés, hanem az együttes teljesítmény számít.
Tényleg nem az idő számított, hanem az, hogy az Adecco csapata célba érjen.72 emberből 71-nek sikerült is. Az egyik csapattársunkat viszont hordágyon hozták be, ahol már várta a mentő. Ő sajnos összeesett futásközben és elájult. Szerencsére pár napon belül rendbejött a kórházban. Ebből is látszik, hogy a triatlon igen kemény próbatétel és komoly, kitartó felkészülést igényel.
Pihenés és tanulságok
Miután végeztünk a versennyel és bedobtunk néhány üveg frissítőt, leadtuk a wetsuit-okat és a bringát, majd a hotelban ebédeltünk és frissítő masszázst kaptunk. De mihelyst tehettük, lementünk a strandra barátaimmal Eckarttal, Darekkal és Cagrival. A verseny tanulságairól beszélgettünk. Mondtam is nekik, hogy egy nagyon fontos dolgot tanultam az amerikai kollégáktól. A versenyre való felkészülés nem csak edzésekből kell, hogy álljon, hanem bizony-bizony kisebb versenyek sorozatából is. Ők ugyanis azt csinálták, hogy 4-5 triatlonon is részt vettek az Államokban a nyár folyamán, mielőtt eljutottak volna Barcelonába. Miért van erre szükség? Nos azért, mert az már egy komolyabb szint, és ahogy az én példám is mutatja, sokkal jobb eredményeket hoz ki az emberből, mint a hétköznapi edzések. Ezzel egyébként egybe cseng Cseh Laci egyik televíziós sportműsorban tett nyilatkozata is, ahol elmesélte, hogy sokat gondolkodtak edzőjével, hogy mi az oka annak, hogy gyengébb teljesítményt nyújtott az olimpián, mint ahogy várták. Ő is az amerikai úszókat hozta fel példaként, akik minden hétvégén versenyre mennek, akár kisebbekre is, míg itthon az a jellemző, hogy csak a nagy versenyekre koncentrálnak, mondván, hogy arra tartalékolják az energiát.
Összegzés
Számomra az egész történet tanulsága az, hogy ha az ember jó adottságokkal bír és módszeresen készül egy nagy megmérettetésre, akkor képes is lesz végigcsinálni azt. Közben azonban folyamatosan fejlődni is kell, tehát a hobbi sport szintjéről el kell jutni a célorientált edzésekig, majd a versenyekig, sőt versenyek sorozatáig. Így lehet fokozatosan szintről szintre feljebb jutni. Szerintem ez érvényes az élet minden területére, így a munkára és az üzletre is. Persze fontos, hogy közben az ember mindezt élvezze is és társadalmi haszna is legyen annak, amit csinált. Ez a Win4Youth esetében a jótékonykodás, hiszen azzal, hogy 2012-ben 1 millió kilométer lefutása, illetve letekerése a cél, több gyermek alapítványt tudunk majd támogatni világszerte, ha meglesz. Az 1 millió kilométerből pedig még hiányzik legalább 300 ezer, így mindenkit arra tudok ösztönözni, hogy fusson és kerékpározzon minél többet, hiszen azzal is segít.
47.527885
19.064843
Tetszett a bejegyzés?
Kedvelés Betöltés...
The Weblog of Spiller The IT Headhunter 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!