Facebook és a haverok – blogajánló

Facebook és a haverok

Talán többünknek ismerősek a szavak: „A Facebook egy nagyon fontos csatorna, ezért nekem a projektbe kell Facebook integráció!”. Értem, de mire gondolsz? Számos lehetőség van, amely a Facebook szolgáltatásait használja. Ismerkedjünk meg ezekkel és nézzük meg, hogy melyik mire való!

A Facebook-kal való integrációs lehetőségeket négy csoportra osztanám. Ezek a csoportok technikailag és funkciók szempontjából is jelentősen eltérnek egymástól. Ennek megfelelően minden projektnél ki kell választani azokat, amelyek relevánsak és a Te üzleti céljaid szolgálatában állnak.

Facebook alkalmazás
A Facebook alkalmazást a felhasználók elfogadják (mintha feltelepítenék). Az elfogadási folyamatnak része a hozzáférési jogosultságok jóváhagyása. Ez megmutatja, hogy a harmadik fél – jelen esetben a mi projektünk-, mely felhasználói adatok és funkciók feletti rendelkezést kérelmezi. Tehát minden egyes elfogadó jóváhagyja. Az alkalmazást a saját profilján keresztül éri el időről-időre, mint például a FarmVille:www.facebook.com/farmville

Facebook oldal
Korábban Facebook tab, ugyanazzal a funkcionalitással, csak a linkje a bal oldali menüsávba került. A Facebook oldal a mi Facebook profilunk része. Alapvetően különbözik az alkalmazástól annyiban, hogy az alkalmazást a felhasználó a saját profilján keresztül éri el, az oldalt megtekintéséhez pedig a mi profilunkra kell ellátogatnia. Egy jó példa erre a Coca Cola: www.facebook.com/cocacola

Facebook social plugins
A Facebook plugin-eket a saját oldalunkba tudjuk beépíteni és azt a célt szolgálják, hogy a profil funkcióink közül (pl.: Like) néhányat a saját oldalunkon keresztül is elérjenek a felhasználók. Gyakorlatilag a profil funkcióinkat kiterjeszthetjük a saját oldalunkra is. Ilyen plugin-ek például: Like gomb, Like box (több információ és bélyegkép lista a like-olókról)… stb. Jó példa a Facebook plugin-ek használatára a HuffingtonPost:www.huffingtonpost.com

Facebook connect
Ennek segítségével a felhasználó a Facebook felhasználónevével és jelszavával tud regisztrálni és belépni a mi oldalunkra. Fontos, hogy a mi projektünk itt nem fog kapcsolatba kerülni a felhasználó jelszavával, tehát amilyen biztonságot a Facebook ad, azt adjuk mi is. Ennek a funkciónak nagy előnye, hogy nem kell új jelszavakat megjegyezni, sőt ha belépett állapotban van a felhasználó, akkor az oldalunkra érkezve nálunk is automatikusan azonosításra kerül. Látványos példa erre a Vimeo:vimeo.com/log_in

Most, hogy megismerkedtünk a fő lehetőségekkel könnyedén eldönthető, hogy melyeket érdemes a projektjeinkbe beépíteni. Részletesen az integrációs lehetőségekről itt olvashatsz: developers.facebook.com/docs

Összegezve
A Facebook integrációnak számos lehetősége van, amelyekből az üzleti céljainknak megfelelő válogatást érdemes megvalósítani. Vegyünk példának egy olyan oldalt, ahol a születésnapi partid fotóit helyezed el. Ebbe érdemes lehet Like-olási lehetőséget adni minden egyes képhez, esetleg a social plugin-ek közül még a kommentezési lehetőség is szóba jöhet. Ezzel szemben a Facebook connect-nek mondhatjuk, hogy semmi értelme.

Fontos tudni
Fenti funkciók és technikai hátterük azonban néha (vagy inkább gyakran) nagymértékben változik. Egy későbbi postban olyan Facebook-os témákkal foglalkoznánk, mit például: urgent notice (sürgős, kötelező változtatási felhívás), kitiltások, Facebook bug-ok. Mik ezek, mikor lehet rajuk számítani, mit lehet tenni velük?

Forrás: ProjectO.hu

Cloud Computing Club

Március 2-án az Adecco színeiben megjelentem az IT Business Club üzleti reggelijén, amely ezúttal a cloud computing témakörével foglakozott. Az értekezleten jelen voltak a hazai informatikusi elit képviselői, akik a tartalmas, gondolatébresztő előadásokat követően együtt keresték a választ a “közművesített informatikai megoldások” jövőjét illetően, továbbá azt, hogy Magyarország helye hol van a felvázolt jövőképben. A kérdéseket és a felszólalásokat követően további személyes értekezésekre került sor, ahol nem csak a cloud computing-ról, de annak munkaerő piaci hatásairól is sikerült eszmét cserélni az informatikai üzleti élet neves szereplőivel.

Az első előadást Gaidosch Tamás, a KPMG partnere tartotta. Elmesélte, hogy a kilencvenes évek második felére mindenki azon törte a fejét, hogy hogyan lehetne egy szuperszámítógépet kifejleszteni, amely képes adatainkat hatékonyan kezelni és választ ad az olyan kérdésekre, hogy “Hol vannak az adataim?”, “Mennyire vannak biztonságban?”, és hogy “Milyen gyorsan tudom elérni őket?”. Aztán a szuperszámítógépek világát felváltotta a “felhő” és az informatika egyre inkább a szolgáltatások irányába indult el.

De mit is értünk egyáltalán “felhő” alatt? Valójában jó elnevezés ez? Felhő alatt informatikai szempontból egy széles körben elterjedt, standardizált szolgáltatást értünk. Ennek legjobb példája megint csak az internet, amely mellesleg nyílt forrású szabványokon alapszik és elmondhatjuk, hogy mára széles körben elterjedt. A cloud coputing-gal kapcsolatos elvárások között szerepel, hogy az infrastruktúra gyorsan alkalmazkodjon az igényekhez, megosztott erőforrásokat használjon, önkiszolgáló jelleggel bírjon és a méretgazdaságosság jellemezze.

Míg a kilencvenes években úgy vélték, hogy legfeljebb 5 szuperszámítógép kell, és azok minden igényt kielégítenek, ma már sokan úgy vélik, hogy a világon maximum 5 cloud szolgáltatás lesz, amelyek minden létező igényt ki fognak elégíteni.

A cloud computing több fajtája is létezik: infrastructure and service, software and service, továbbá léteznek nyilvános és privát felhők, no és persze közösségi felhők, mely legismertebb formája a Facebook vagy a Twitter.

Ma már a vállalatok 60 százaléka használ felhőt, de szektorok szerint nagy az eltérés. Elmondható, hogy az iparban és a szolgáltatások területén terjed igazán, míg az állami és pénzügyi szférában 30 százalékban van jelen.

A felhő alapú informatikai szolgáltatások fő hajtóerői  a rugalmasság, a költségcsökkentés, a jó skálázhatóság, a jó funkcionalitás, tehát első sorban gazdasági szempontok. A felhő hátránya azonban, hogy szabványosított, így kevesebb funkciót tartalmaz és az, hogy olcsó szolgáltatást kell nyújtani rugalmasan. Számos biztonsági kockázat is jellemzi, mivel nem átlátható, hiszen harmadik fél auditja nem lehetséges. Felmerülnek még jogi és megfelelőségi problémák is. Például, hogy hol vannak az adatok? De felmerülnek ugyanúgy technológiai problémák, a funkcionalitás hiánya és felhasználási feltételek kérdései is. De például az is, hogy a “közművesített informatikai szolgáltatások” miatt sokan elveszítik majd az állásukat, mivel a rendszergazdai szerepkör fokozatosan megszűnik.

Az informatikai támadások átkerülnek a böngésző, vagyis a kliens oldalra, mivel az kézzelfoghatóbb, mint a felhő. (Felmerülnek olyan kérdések, hogy ki is a szomszédom valójában a felhőben, mivel ez is kockázatot rejthet magában. És persze ugyanaz a probléma nálam is előjöhet, mint a szomszédomnál.) Tehát a fenyegetés a végpontok, a felhasználók felé terelődik, s a szolgáltató kevésbé lesz kitéve veszélynek.

A következő előadó Bellák Zoltán, az iMotion ügyvezető igazgatója volt, aki szerint a cloud computing lehet a válasz az IT szektor jelenlegi kérdéseire. Elmondta, hogy a technológia és piaci krízis első sorban bizalmi válságban gyökeredzik. Komoly kérdések merülnek fel: “Hol vannak az adataim?”, “Hogyan dolgozunk a felhasználókkal?”, “Milyen a beszállítókkal a viszony?”, “Képesek leszünk-e kontrollálni amit igénybe veszünk?”. Az IT döntéshozók szempontjából is kevés az a konkrétum a felhővel kapcsolatosan, amire egyáltalán építeni tudnak.

Maga a cloud computing valójában középvállalatoktól indult, de a válság megfordította a történéseket.

A válság előtti időszakban 10 IT beruházásból 8 kidobott pénz volt. Majd a válság azt hozta, hogy költségeinket tervezhetővé kell tenni, továbbá csak úgy érünk el versenyelőnyt, ha van olyan dolog, ami csak nekünk van, a konkurenciának pedig nincs. A cloud computing-nak köszönhetően elmondhatjuk, hogy az olyan szolgáltatásoknak köszönhetően, mint a Facebook, ma már egy privát felhasználó eredményesebb tud lenni, mint egy nagyvállalat. Az is megállapítható, hogy a döntéshozók és a vállalatok elsősorban tehetségeket keresnek, olyan embereket, akik túlteljesítik a többieket és a konkurenciát. A siker nyomai ott lelhetőek fel, ahol megbízható, teljesítmény alapú, szakemberekből álló csapat dolgozik. A felhő alapú szolgáltatás pedig konkrét versenyelőnyt biztosít számukra. A felhasználó kézzelfogható szolgáltatásokat keres, amely a munkaközösség kézzel fogható teljesítményét növeli.

Stratégia elvárás tehát a bizalom, hiszen az IT bizalmi szállítói pozíciót tölt be, úgynevezett trusted vendor szerepkörben mozog.

Fontos, hogy világosan fogalmazzuk meg, hogy IT szempontból mi is az a felhő? Valójában nem is jó az elnevezés, mert az a mi kultúránkban inkább az elrugaszkodottságot idézi, azt hogy nem állunk a valóság talaján. Egyedül talán az ázsiai kultúrákban van előnyös jelentése: “a felhők felett mindig süt a nap”. Sokan használják a közművesített IT fogalmát is, amiről meg mindenkinek a víz- és csatornaművek jutnak az eszébe.

A vállalati informatika mára fogyasztási cikk lett és láthatjuk, hogy a szállító-vevő viszony is megváltozik, hiszen egyre nő a kontroll az ügyfél részéről.

Az előadásokat hozzászólások követték, melyek során többek között elhangzott, hogy az első cloud alapú szolgáltatás tulajdonképpen a telefonközpont volt, amely több mint százéves technológia és mellesleg a magyar Puskás Tivadar talált fel. Elvei szerint valósultak meg az első telefonközpontok 1878-ban Bostonban, majd 1879-ben Párizsban, 1881-től pedig az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Az IT valóban a közművesedés felé halad és érdemes tanulnia a telefóniától, de ugyanakkor vigyáznia is kell, mert az állam az erős koncentráció láttán beleszól a dolgokba és létrejönnek az állami monopóliumok, ami megöli az innovációt.

De mégis mi a jövője a közművesített informatikának?

Az nem biztos, hogy lesz 5-6 nagy cloud szolgáltató cég, hanem inkább 5 vagy 6 nagy platform alakul ki, annak köszönhetően, hogy a cégek megnyitják saját platformjaikat. Manapság az amerikai technológiák dominálnak, mely miatt Európának és benne a magyaroknak nem sok lapot fognak osztani. Az lesz a kérdés még, hogy a kicsik hogyan fogják a nagyok platformjait használni? Elmondhatjuk még, hogy inkább a kisebb cégek mennek public cloud-ra ugyanakkor a private cloud felhasználók száma fog gyorsan emelkedni.

Idehaza jelenleg nagy a bizonytalanság. Senki nem tudja, hogy a jelenlegi forradalmi helyzetben merre tartson a magyar IT világ. Annyi biztos, hogy mind hazai, mind európai szinten fontos a kommunikáció és a bizalom továbbépítése, standardok felállítása, platformok kialakítása infrastruktúra szinten is és az innováció.

Egyesek szerint a cloud computing nem fog mindent (például ERP, CRM) helyettesíteni egyik napról a másikra, de megjelennek az új cloud alapú rendszerek is, s főleg ott jönnek elő, ahol az innováció és a felhasználó szempontjai fontosak.

A magyar IT szakemberek számára nehéz pozitív jövőképet alkotni, hiszen legfeljebb a jelenlegi szolgáltatások cloudba való áttelepítésében tudunk közreműködni, mely után a rendszer-adminisztráció szerepe csökken, hiszen a szaktudás külföldön lesz. De mi lesz Magyarországon a cloud-ba történt migráció után?

Mások szerint nem fog olyan ütemben terjedni a cloud, ahogy azt egyesek gondolják. Felmerült a kérdés, hogy vajon holnap itt lesz-e még például a Facebook? A nagy robbanás után lehet hogy hosszú lecsengés várható? Mi a helyzet azokkal a helyi kis cégekkel, akik gyorsabban reagálnak a partnerek igényeire, mint egy több ezer kilométer távolságban lévő nagyvállalat? Szóval azért árnyaltabb a kép és az is komoly aggályokat vet fel, ha valaki üzleti vagy személyi adatait az országhatárokon kívül akarja elhelyezni.

Megint mások szerint a cloud computing nem cél, hanem eszköz, aminek ha komoly műszaki háttere van, akkor meg lehet biztonságosan csinálni.

Abban mindenki egyetértett, hogy a közművesített informatika alapja a bizalom, a hit és a kontroll, kell, hogy legyenek.

Befejezésként leírhatom, hogy sok új dolgot tudtam meg a cloud computing-ról, olyan szakemberektől és üzletemberektől akik maguk is aktívan alakítják annak sorsát, fejlődését. Ma már a vállalatok számára nem az a cél, hogy szuperszámítógépeket birtokoljanak, hanem hogy informatikát, mint szolgáltatást vegyék igénybe, nem csak az általános üzletmenet fenntartása érdekében, hanem kifejezetten azért, hogy versenyelőnyre tegyenek szert a piacon. A cloud computing jövője ma még bizonytalan, hiszen számos kockázatot rejt, de egyre szélesebb körben terjed el. Az szintén nem egyértelmű, hogy Európa és Magyarország hogyan fog kijönni az újabb informatikai forradalomból, de az már önmagában biztató jel, hogy ilyen és hasonló konferenciák foglalkoznak a témával. Végezetül pedig elmondhatom, hogy ismét sikerült kapcsolati tőkémet bővítenem, komoly IT szakemberek megismerése révén.

 

Harc az Open Source nevében 1.0

Február 24-én részt vettem az Open Source 2011 – Technológiák harca című konferencián, melynek létrejöttét az inspirálta, hogy “a nyílt forráskódú megoldások kihasználtsága hazánkban még mindig nem érte el azt a szintet, amelyet a benne rejlő üzleti és technológiai lehetőségek indokolttá tennének.” Az előadások során számomra bebizonyosodott, hogy a bemutatott megoldások valóban képesek a legtöbb informatikai problémára választ adni. Elgondolkodtató volt az is, hogy évente milliárdok vándorolnak ki az országból, amiatt, hogy külföldi fizetős informatikai termékeket használunk. Ami viszont bíztatóan hangzott, hogy a kormányzat nyitott az Open Source technológiák megoldásai iránt és hajlandó terepet nyújtani azok kipróbálására és eredményes alkalmazásuk esetén pedig további bevezetésükre is. A konferencia során számtalan lehetőség kínálkozott a kapcsolatépítésre és a kötetlen szakmai beszélgetésekre, régi és új ismerősök, elhivatott IT szakemberek társaságában. A VIP vacsorán pedig módomban állt az Open Source szakma hazai krémjével is megvitatni néhány informatikai kérdést egy pohár vörös bor mellett.

Mielőtt az előadások részletezésére térnék ki, el kell, hogy mondjam, hogy mi is késztet arra, hogy folyamatosan  konferenciákra járjak? Sokan fel is tették nekem ezt a kérdést. A válasz egyszerű: hiszek a szakmai alapú tanácsadásban. Hiszen milyen IT toborzási tanácsadó az, aki úgy ül le egy IT szakemberrel interjúzni, hogy fogalma sincs arról, hogy miről is beszélgetnek valójában? Azt is fontos megemlíteni, hogy ma már nem olyan tanácsadókra van szükség, akik az irodában ülnek és az internetről töltögetik le az önéletrajzokat. Erre egy gyakornok is képes. Személyesen kell megjelenni a szakmai rendezvényeken és ott üzleti partnerséget kell építeni, valamint jövőbeli lehetséges jelölteket felkutatni. Ennek legjobb módja a szakmai alapon nyugvó párbeszéd (nem pedig a nyomulás), melyre pedig szintén csak akkor képes a tanácsadó, ha azáltal, hogy részt vesz a konferencián, képzi is magát szakmailag, tehát odafigyel az előadáson. Nos, nézzük, én mennyire figyeltem oda?

Első körben meghallgattam a plenáris előadásokat, majd a fejlesztő szekción vettem részt, végül pedig átültem a vállalati szekcióba. A kormányzati téma számomra nem volt annyira érdekes.

Szentiványi Gábor (ULX), általános trendekről beszélt, megemlítve, hogy ma már a nyílt forráskódú technológiák magas érettségi fokot értek el. Léteznek lokális és globális megoldások, melyek hozzájárulnak az ideális ekorendszer kialakulásához, melyet a gazdag kínálat, a dinamikus fejlődés, a közös érdek és a rugalmasság jellemez. A nyílt szabványok fontosak, hiszen az internet is erre épül, mindamellett, hogy az innováció hajtóereje is fontos. Ma már Open Source téren különféle üzleti modellek léteznek. Előfordul, hogy a termékesítés tulajdonosként történik, mint az Oracle és az IBM esetében, van rá példa, hogy Open Source-ként jelenik, meg, mint a RedHat, vagy pedig szolgáltatásként, mint a Google, vagy az Amazon. Az Open Source által elindított folyamatok a nagyobb társadalmi igazságosság és a szakmai társadalom nagyobb megbecsülése irányába mutatnak, továbbá érdekessége, hogy nem csak helyettesítő terméket, de új piacot is kínál. Léteznek standard termékek multiktól és egyedi megoldások helyi vállalatoktól, melyek aránya a klasszikus 80:20. Elhangzott, hogy mostanság a fejlesztők a királycsinálók, és az, hogy a projektek agilis fejlesztéssel folynak, ami azt jelenti, hogy az ügyfél is részt vesz magában a fejlesztésben. Az Open Source projektek esetében nincs kezdeti pénzbefektetés, amely felgyorsítja az értékteremtést. Míg a fejlesztők és a penetrátorok szava egyre nő, addig a vezetők vissza akarják szerezni a kontrollt, miközben egy rugalmas, de standard platform van kialakulóban, tehát a taktikai megoldásoktól a stratégia megoldások irányába haladunk jelen pillanatban. Folyamatosan nő az implementáció sebessége és az Open Source mára “main stream” lett az IT világában. Miközben a kód és az érték között nő a távolság, a desktop oldali alkalmazások ingyenessé válnak és az operációs rendszer által képviselt réteg kiürül. A felhő alapú technológiák erősödnek, és megjelenik a platform szintű virtualizáció. Az Open Source folyamatosan “mászik fel” az operációs rendszer szintjéről a köztes rétegen keresztül az alkalmazások szintjére. Érdekes, hogy a nyílt forráskódú megoldásokra vagy a nagyon kicsi cégek, vagy a nagyon nagy vállalatok kapnak rá, a közepesek kevésbé.

A következő előadó Vályi-Nagy Vilmos, helyettes államtitkár volt, aki kormányzati szemmel foglalta össze az Open Source lehetőségeit. Szerinte az előző ciklusban IT vonalon is sok rossz és kevés jó történt, melyen úgy szeretnének változtatni, hogy csökkentik a költségeket, növelik az átláthatóságot, nem avatkoznak be a szabad piaci folyamatokba, növelik a hatékonyságot és figyelembe veszik a valós állampolgári igényeket. Megdöbbentő volt azt hallani, mely szerint egyes hivatalokban felesleges, méreg drága és bonyolult védelmi rendszerek alakultak ki az elmúlt években, míg más hivatalokban egyáltalán nem volt védelmi rendszer. Ebben az előadásban az volt számomra rokonszenves, hogy új HR politikát hirdetve gondolnak azokra az informatikusokra is, akik az állami szektorban szeretnének elhelyezkedni, vagy már ott dolgoznak, azáltal, hogy valós életpálya modellt alakítanak ki számukra és növelik képzettségüket. Ha már képzésről beszélünk, az előadások során sokszor elhangzott, hogy a kormányzatnak jobban kellene támogatni az Open Source technológiák oktatását is. Az államtitkár kifejtette, hogy a felnőttképzés keretein belül kívánják fokozottan támogatni azt. Szimpatikusan hangzott az is, hogy a kormány pilot terepet kíván nyújtani a kliens oldali nyílt forráskódú alkalmazások szállítóinak.

Az első két előadást kerekasztal beszélgetés követte, ahol az érintettek kifejthették véleményüket, vagy kritikát fogalmazhattak meg az elhangzottakkal kapcsolatban. Itt többek között elmondták, hogy a kormányzat feladta valóban nem az, hogy a piacon bármit is tegyen az Open Source elterjedése érdekében, hiszen azt a piaci szereplők majd megoldják. Sokkal inkább példamutatást várnak és azt, hogy olyan törvényeket alkossanak, amelyek lehetővé teszik az Open Source technológiák normális működését jogi szempontból is. Jelenleg felkészült szakemberek, fejlesztők kellenek, tehát ezeknek a kinevelését és oktatását kell támogatni nem csak a felnőttképzés, de az egyetemek szintjén is, hiszen ott most monopolhelyzetben vannak a külföldi multik termékei. A hozzászólók szerint az jó, hogy a kormányzat nem gátolja az Open Source technológiák elterjedését és komoly partnerként viselkednek.

Az első részben ezeket tartottam fontosnak elmesélni, de tervezem, hogy a többi előadás mondanivalóját is összefoglalom, legalább is azt, ami számomra érdekes volt. Hosszú volt a nap, hiszen reggel kilenctől este tízig folyamatosan előadásokat hallgattam és IT szakemberekkel beszélgettem.

A konferencia honlapja itt található: http://computerworld.hu/konferencia/48

 

 

I’m Posting every week in 2011!

I’ve decided I want to blog more. Rather than just thinking about doing it, I’m starting right now.  I will be posting on this blog once a week for all of 2011.

I know it won’t be easy, but it might be fun, inspiring, awesome and wonderful. Therefore I’m promising to make use of The DailyPost, and the community of other bloggers with similiar goals, to help me along the way, including asking for help when I need it and encouraging others when I can.

If you already read my blog, I hope you’ll encourage me with comments and likes, and good will along the way.

Signed,

Laszlo

2010 in review

The stats helper monkeys at WordPress.com mulled over how this blog did in 2010, and here’s a high level summary of its overall blog health:

Healthy blog!

The Blog-Health-o-Meter™ reads Wow.

Crunchy numbers

Featured image

A helper monkey made this abstract painting, inspired by your stats.

Madison Square Garden can seat 20,000 people for a concert. This blog was viewed about 61,000 times in 2010. If it were a concert at Madison Square Garden, it would have performed about 3 times.

In 2010, there were 89 new posts, growing the total archive of this blog to 126 posts. There were 364 pictures uploaded, taking up a total of 65mb. That’s about 7 pictures per week.

The busiest day of the year was May 31st with 875 views. The most popular post that day was Pályakezdő Unix-os New York-ba!.

Where did they come from?

The top referring sites in 2010 were hup.hu, oneletrajziras.lap.hu, prog.hu, iwiw.hu, and startlap.hu.

Some visitors came searching, mostly for szakmai önéletrajz, angol önéletrajz, motivációs levél angolul, and motivációs levél angol.

Attractions in 2010

These are the posts and pages that got the most views in 2010.

1

Pályakezdő Unix-os New York-ba! September 2010

2

Angol nyelvű önéletrajz November 2007

3

Magyar nyelvű szakmai önéletrajz January 2009

4

Angol nyelvű motivációs levél January 2009
2 comments

5

Angol nyelvű interjú November 2007
1 comment

Orvvadászat a HUP-on

Sokszor nehéz pillanatokat kell annak átélnie, aki arra adja a fejét, hogy a hup.hu szakmai oldalra tegyen fel álláshirdetéseket. Az itt forgó közönség, jobban szólva közösség megjegyzéseit illetően rendkívül kritikus tud lenni a megjelenő pozíció leírásokkal kapcsolatban és bizony nem árt, ha a hirdetőnek nagy az önuralma. Természetesen az ember mindezt el tudja viselni, ha megfelelő humorérzékkel rendelkezik, és arra gondol, hogy ezen a fórumon valóban olyan szakemberek olvassák az informatikai álláshirdetéseket, akik maguk is potenciális jelöltté válhatnak. Arról nem is beszélve, hogy sokat lehet tanulni a fórumozók által megfogalmazott kritikából is.

Egy fórum története

A HUP (Hungarian Unix Portal) az egyik legbefolyásosabb informatikusoknak szóló szakmai oldal Magyarországon, amely főleg Unix/Linux szakembereket tömörít.

Két-három éve szinte még korlátlanul lehetett álláshirdetéseket „felpakolni” a HUP-ra, ha egyáltalán sikerült regisztrálni, mert ezt is úgy találták ki, hogy ne menjen minden földi halandónak, csak annak, aki ügyes. Aztán eljött az idő, amikor hetente kettő hirdetést lehetett kitenni. 2010. szeptember 1-től pedig csak annak a hirdetése jelenhet meg, aki a profession.hu állásportáltól ezt igényli, mivel csak rajtuk keresztül kerülhet ki állás a HUP-ra. (Pontosabban évente egy hirdetést lehet ingyen kitenni regisztrált tagoknak.) Tehát lényegében fizetős lett a szolgáltatás, ami persze nem is baj, mert így letisztulni látszik a fórumnak ez a része.

Amit viszont nem nagyon tűrtek, illetve tűrnek el, az az, ha az állás leírása helyett csak egy hivatkozás (link) szerepel, mert ezt szemetelésnek tekintik, s letiltják a szpemelő felhasználót. Őszintén szólva nem értem miért, hiszen az olyan közösségi oldalak és szolgáltatások, mint a FaceBook, a LinkedIn, az iwiw, vagy a Twitter ezt kifejezetten támogatják.

Mennyit fizetsz, hogy kiosszanak?

Az álláshirdetések rovatba kikerülő hirdetések még úgy is ki vannak téve a fórumozók megjegyzéseinek, ha az ember fizet érte. Sajnos nagyon sok a kötekedő, oda nem illő megjegyzés, amelyek sokszor a trágárság irányába mutatnak, ami szintén egyfajta szemetelés, valljuk be. A hirdetőnek gyakran egészen mély, személyeskedő megjegyzéseket is el kell viselnie. Ha pedig felveszi a kesztyűt, akkor beszólások áradatára kell válaszolnia. A legdurvább az, amikor az állással kapcsolatos kérdések helyett valaki vicceket ír be hozzászólásként. Mi ez, ha nem elektronikus szemét, mivel semmi a köze a témához. Eddig sajnos nem hallottam olyan esetről, hogy valakit ezért letiltottak volna.

Amikor a jogos kritikát kritizálják

Ami a hirdetések színvonalát illeti, az nagyon vegyes. Legutóbb azon akadtam fenn, hogy az expressz.hu stílusát is megszégyenítve valaki egy 3 soros hirdetést tett ki, komoly szakemberek részére. Amikor pedig egy olyan hirdetésre linkeltem, amely szerintem megüti az elvárt szakmai színvonalat, akkor felszólítottak, hogy fogjam vissza magamat és ne szemeteljek. Szóval úgy tűnik, hogy az egyenlők között is vannak egyenlőbbek, még akkor is, ha az ember fizet a szolgáltatásért.

Amikor a nyúl viszi a puskát

Mentségére legyen mondva a kötekedő fórumozóknak, hogy a rossz szájízű, kellemetlen megjegyzések között igen értelmes kérdések és építő kritikák is megjelennek. A minap például összeakasztottam a bajszomat egy tehetséges programozóval, akivel a nap végén aztán összebarátkoztam és megfogadtam a blogommal kapcsolatosan közzétett tanácsait. Meglepett, hogy azon kevesek közé tartozik, aki tudja, hogy mi a különbség a munkaerő-közvetítés és a fejvadászat között. Engem például nem fejvadásznak, hanem orvvadásznak titulált, aki kirakja a csalit és lecsap a besétáló vadra. Szerinte a fórumozó fejvadászat ez a kategória, ahol a tanácsadó nem más, mint „proxy” (ez igaz, hiszen megbízást teljesítünk a szó eredeti értelmében) a munkavállaló és a munkaadó között. Természetesen mentségére legyen, hogy ő csak a jéghegy csúcsát látja, hiszen nem fogjuk szakmai titkainkat felfedni egy fórumon és természetes, hogy nem csak ilyen és ehhez hasonló helyeken keressük a jelölteket. Sokan azt is mondják, hogy az igazi fejvadász nem is hirdet, hanem fórumozó barátom szerint így dolgozik: „Kb. 20 percbe kerülne Neked – ha rendelkeznél fejvadászi képességekkel – hogy megtudd: milyen telefont használok éppen, milyen programozási nyelvet preferálok. További 15 perc kellene ahhoz, hogy a számos social engineeringet segítő site-on megtudd mikor születtem, hol élek. Még 10 perc és a nagyjábóli szakmai hálóm is a kezedben kellene, hogy legyen. Ha ügyes fejvadász volnál, akkor kb. 2 óra múlva tudnád a jelenlegi fizetésemet és 3 óra múlva már megpingelnél egy olyan ajánlattal, amit nem tudnék visszautasítani, annyira jó.”

És azt kell, hogy mondjam, hogy ez tényleg így működik, de a fórumozás nagyon is szépen beleillik a felvázolt módszerbe és a hirdetés is alaptechnika ma már. Természetes, hogy nem ez a szakma csúcsa, de ezek a technikák mind-mind segítenek bennünket a cél elérésében, amely nem más, mint az, hogy egyrészt megbízónk számára megtaláljuk a számára szükséges szakembert, másrészt a jelöltnek egy jó munkahelyet találjunk.

Programozó, vagy fejvadász

Azért külön hallgatnom kellett, hogy kitettem a blogomra az első diplomám megszerzésekor készült szakdolgozatom egyes fejezeteit, amolyan múltidéző jelleggel, hiszen ez most a számítástechnikában is nagyon divatos. A fórumozók szerint égés egy rég lejárt témát közzétenni. Abban esetleg igaza lehet a kritikus fórumozóknak, hogy jobb lenne ezt egy külön retro oldalra rakni és nem főoldalon lehozni, még ha azt is akarom ezzel bizonyítani, hogy értek a programozás bizonyos területeihez, ami nem csoda, hiszen 10 évig szoftverfejlesztőként tevékenykedtem.

Kaptam is egy listát, hogy miről írjak a jövőben szakmai cikkeket és akkor majd elismernek, mint IT fejvadászt. Ezzel csak az a baj, hogy MBA tanulmányaim során tovább képeztem magam nemzetközi üzleti vonalon és mostanság már fejvadászként dolgozom, tehát inkább ilyen dolgokról kellene írnom szakmai cikkeket, de az értelmesebb fórumozók ezt is elismerték.

Erről amúgy csak az jut az eszembe, hogy ha nem ért az IT fejvadász a programozáshoz, akkor az a baj, ha meg konyít hozzá valamit, akkor meg az a baj, mert biztosan nem elég jó, gondolják a hiú programozók. Én pedig tapasztalatból azt mondom, hogy óriási előny, hogy szakmailag is szót tudok érteni a jelöltekkel, még ha nem is lehetek mindenben profi, ami programozás, vagy informatika.

Konklúzió

A fórumozás mindig is nagy türelmet igénylő munka volt és lesz. Csak az adja a fejét ilyesmire, akinek nagy az önuralma és valóban ért valamennyit az adott témához, különben a fórumozók megeszik reggelire. Természetesen mind a fórumozóknak, mind a hirdetőknek van mit fejlődniük, a fórum kereteiről nem is beszélve. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a HUP-hoz hasonló szakmai oldalakon azzal a célcsoporttal fogunk találkozni és kommunikálni, akikre valójában vadászunk. A tapasztalat viszont az, hogy innét nem azok az emberek fognak jelentkezni, akiknek nagy a hangjuk, hanem általában azok, akik csendben vannak. A hangoskodóknak pedig azért kell köszönetet mondanunk, mert ők azok akik életben tartják a témát, amely így jól láthatóan mindig lista tetejére kerül. Köszönet a HUP aktív felhasználóinak!

HR mulatóban jártunk

A héten egy jó hangulatú partin vettem részt kolléganőm, Andi társaságában a Babar nevű bárban, ahol a profession.hu által, a HR világából meghívott vendégek hallgathattak jó poénokat, ehettek, ihattak, majd kedvükre táncolhattak.

Érdekesen indult az este, hiszen mielőtt a bárba mentem volna, még ittam egy teát a Café Zsivágóban egy barátommal, majd átsétáltam a Huszár utcába. Kellemes meleg volt, jól esett lazítani a kemény munkanapot követően és azon gondolkodtam, hogy mennyit lehet tanulni a többi kollégától, főleg Jucitól, aki több felsővezetői elhelyezést is csinált a hónapban. (Van olyan executive search-re szakosodott tanácsadó, aki jó, ha egy felsővezetőt elad egy hónapban.) A skóciai vezetés elismerése kifejezéséül egy nagy csokor virágot küldött neki meglepetésként.

Mikor odaértem a bár elé, már hosszú sorok kígyóztak, hiszen mindenki hallani akarta a fellépőket. Miután bejutottam, leadtam névjegyemet, magamhoz vettem üdvözlő italomat, de Andi még valahol bent volt a tömegben, mivel nagy volt a zsúfoltság. Az első ember, akitől megkérdeztem, hogy melyik cégtől jött azt válaszolta, hogy „hát ő nem cégtől jött, csak kapott egy jegyet és várja a műsort”. Ekkor úgy gondoltam, hogy lazábban állok a dolgokhoz és nem erőltetem a szakmai kapcsolatépítést.

Mentem egy kört és találkoztam Eszterrel a profession.hu-tól. Végre netvörkölhettem egy kicsit, meg elmondhattam, hogy mik az elvárásaim a hup.hu oldalon megjelenő hirdetéseimmel kapcsolatban. Eszter nagyon kedves volt és elmondta, hogy éppen a virtuális állásbörze igazgatásával vannak elfoglalva, amelyről nekem is nagyon szívesen mutat egy demót.

Közben rátaláltam Andira és egyre jobb lett a hangulatom. Előkerültek Andi volt kollégái is, akikkel ittunk még egy kört, majd elkezdtünk beszélgetni, de ekkor már dőltek a poénok a fellépőkből is. Amennyit a műsorból hallottam, az nagyon jó volt, de igazából irodalomról és történelemről beszélgettünk. Főleg Passuth László művei jöttek szóba.

Véget ért a kiváló műsor és sokan a meleg miatt inkább az utcán építették üzleti kapcsolataikat, mi pedig úgy döntöttünk, hogy bent maradunk, iszogatunk, beszélgetünk és várjuk, hogy beinduljon a tánc.

A tánc nehezen indult be, de aztán kilenc körül már olyan húszan-harmincan mozogtak a zenére. A zene az nagyon változatosnak bizonyult. Lady Gaga számaitól George Michael-ig minden volt, bár nagyon hiányoltuk a Santa Mariát és társait. Szóval magyar zenét nem játszottak, pedig akkor biztos többen táncoltak volna.

Jómagam tízkor indultam el, mert hát várt a család, meg másnap dolgozni is kellett, de előtte még összefutottam Zoltánnal, akivel még a Pannon Állásbörze felkészítő napjain találkoztam, amikor karrierépítés témakörben tartottam előadást az ottani informatikus hallgatóknak.

Összegezvén a történteket azt kell mondanom, hogy nagyon jól sikerült a buli, sokkal jobban mint vártam, és tényleg jól kimulattuk magunkat. Talán jobb is, hogy ilyen laza volt az egész és őszintén szórakoztak az emberek, nem pedig csak a kapcsolatépítésre és üzletfejlesztésre összpontosítottak. Manapság sokan ész nélkül gyűjtik a kapcsolatokat a LinkedIn-en, holott az igazi üzleti kapcsolatok az ilyen jó hangulatú eseményeken köttetnek. Ezúton is köszönjük a profession.hu csapatának.

R&D Centre Next Door

During my holidays, on a lovely sunny morning, while sitting on the terrace of Vaszary Villa, I was admiring the new park and wondered how much my hometown had developed in the last couple of years.  Sipping my green tea, I was waiting for the arrival of my friend. He is the one with whom we made friends in the local scouting team, and with whom we usually meet in one of the coffee shops in Füred to discuss our business affairs.

Vaszary Villa

Vaszary Villa

Beside sharing our ideas and experiences, we talk a lot about the importance of creating new jobs in Hungary, by not concentrating only on tourism and shared service centres. This is also valid for Balatonfüred, where for several decades; people were able to make their living from only tourism and catering industries. However, over the last 10-12 years people realised that this golden age was over for good and new ways had to be found for the future. At that time there were many of us, including me and my friends, who created the idea of building R&D centres around Lake Balaton since we have got everything here for a relaxed working environment.

Then, when I was coming back from the beach on my bike the other day, on my way to my wife’s house, I happened to notice that  a huge sign had been put on the wall of the newly built house on the corner. The sign read as follows: AdWare Research. Being a good businessman, I searched for the company name on the internet and browsing the homepage, I at once learnt that the company itself was not so young at all, as it had been formed 13 years ago. Well, the solution always lies before our eyes… While we wondered how great it would be to launch R&D activities in Balatonfüred, some other people had actually done it.

Adware Research

Adware Research

This new discovery was confirmed when I recalled my previous conversation with István Bóka, The Mayor of Balatonfüred, in Café Parliament, who had mentioned to me that there was not only one R&Đ company in Balatonfüred but actually two newly formed clusters, which were also communicated on the web page of the town.

After all these, I was not too shy to ask for a date as I was curious to know more,  and I also wanted  to gain a new client in the region, as it is not so  easy to find good R&D professionals, so they might need some help in the future.

Anikó Cserny, the marketing manager of the company, called me back on the same day, whom I know through a friend of mine, and we fixed a date. The next day in the heat, I walked to the newly built office, which had a very nice family like atmosphere, where László Rák (Röki), the Scientific Director, had been waiting for me, whom I also know by sight.

In my brief introduction I told him that we had had two big global clients in the Balaton region but we were looking for cooperation not only with multinational companies, since it was more important to us to be the exclusive HR solution and service providers of a company, which is also the key to strategic partnership.

After this Röki introduced Adware Research to me.

He told me that Adware Research is actually the member of Pharmagora Cluster, which had been formed in 2007 with 21 members.

„The most promising current running projects of the Cluster aim at such innovative areas as functional food products, nutritional supplements, drug combinations, corresponding instrument developments and clinical data management, bio statistics and comprehensive, rigorous quality assurance”,  as it goes on the website of the cluster.

Adware Research was formed earlier in 1997, as I have already referred to it, and its main activities are data management, bio-statistics and beside all these they provide quality management services and audits.

One of their main products is the Mythos System, which is a clinical data management system, based on Oracle® database platform.

Adware Research works for Hungarian and multinational companies such as Sanofi-Aventis, Richter and Novartis, just to mention the most well known names, but they also provide bio-statistical data management services for the local Hospital for Cardiology.

Answering my question, Röki told me that at the moment they are 12 and would like to grow up to 20. They intend to find the required human resources locally, who are mainly fresh graduates with outstanding IT skills. Naturally, strong verbal and written English is also essential for the work. I was also told that nowadays it is not easy to find a bio-statistician at all, so this might be a search in the future where we can help if they don’t find anyone locally.

I also found out that they would like to get new clients mainly in Western Europe, since they are very lucky to be able to create high quality for a very competitive price.

I thanked Röki for the meeting and drank the last gulp of my Kékkúti mineral water and I headed for the neighbourhood again, in the heat. On my way back I said to myself that ‘I will not miss the beach today, either.’ But before putting my outfit together I sat down with a glass of white wine (Csopaki Rizling) and I was happy to see so many promising signs in my hometown, since they do not only build new shopping centres, five-star hotels, cafés and museums, but the seed of a new Hungarian R&D region is also sought. It will be worth watching Balatonfüred from now on from this point of view as well, as R&D is the strategic sector that pulls Hungary out of the economic crisis and not the shared service centres.

Find the Hungarian version here: http://wp.me/p98GA-10i

K+F központ a szomszédban

K+F központ a szomszédban

Szabadságom alatt, az egyik szép napos reggelen azon gondolkodtam a Vaszary Villa teraszán, az új parkot csodálva, hogy mennyit fejlődött szülővárosom az elmúlt néhány évben. Csészényi zöld teámat kortyolgatva barátom érkezésére vártam. Ő az, akivel még a helyi cserkészcsapatban kötöttünk barátságot, s ő az, akivel rendszeresen találkozom valamelyik füredi kávézóban, hogy kötetlenül megbeszéljük folyó üzleti ügyeinket.

Vaszary Villa

Vaszary Villa

Ötleteink és tapasztalataink megosztása mellett sokat beszélünk arról, hogy mennyire fontos, hogy Magyarország ne csak az idegenforgalomra, vagy az ügyfélszolgálati központokra építve teremtsen munkahelyeket az embereknek. Ugyanez igaz Balatonfüredre is, ahol éveken át szinte csak a turizmusból tudtak az emberek megélni. Az elmúlt 10-12 évben azonban mindenki érezte, hogy ennek a korszaknak vége és új utakat kell keresni. Ekkor többekben, így bennem és barátaimban is felmerült az a gondolat, hogy miért nem települnek kutatási-fejlesztési központok a Balaton partjára, hiszen itt minden együtt van a nyugodt munkához.

Aztán a minap, amikor a strandról biciklivel jöttem fel a nejemék házához, feltűnt, hogy a sarkon lévő új házra egy hatalmas táblát szereltek, rajta a felirat: AdWare Research. Jó üzletemberhez méltóan rögtön rákerestem az interneten, s a honlapjukat böngészve rájöttem, hogy a cég nem is olyan fiatal, mivel már 13 éve működik. Hiába, a megoldás mindig ott hever a szemünk előtt. Mialatt mi azon meditáltunk, hogy de jó lenne beindítani a K+F tevékenységet Balatonfüreden, addig valaki, illetve valakik meg is csinálták.

Adware Research

Adware Research

Ezt a felfedezést csak megerősítette egy korábbi személyes beszélgetésem Bóka István polgármesterrel, Budapesten a Parlament Caféban, hiszen ő említette, hogy nem csak hogy egy cég, de egyenesen kettő K+F klaszter is alakult Balatonfüreden a közelmúltban, ahogy az le is jött a város honlapján.

Ezek után nem voltam szégyenlős és bejelentkeztem egy beszélgetésre, hiszen hajtott a kíváncsiság, meg, az hogy egy új üzleti partnert szerezzek a térségben, hiszen K+F területre nem könnyű jó szakembereket találni, így elkél majd a segítség.

Még aznap visszahívott Cserny Anikó a cég marketing menedzsere, akivel egyébként régebbről ismertük már egymást, hiszen sok közös barátunk van, és időpontot egyeztettünk. Másnap délelőtt, a nagy melegben át is ballagtam a cég újonnan épült, nagyon kellemes és családias központjába, ahol már várt Rák László (Röki) szakmai vezető, akit szintén ismerek látásból.

Bemutatkozásomban röviden elmondtam, hogy a Balaton térségében van már két nagy globális ügyfelünk, de nem csak multikkal szeretnénk együttműködni, hiszen számunkra fontosabb, hogy egy-egy cégnek mi legyünk a kizárólagos emberi erőforrás szolgáltatói, amely egyben a stratégia partnerség kulcsa.

Ezután Röki bemutatta céget.

Elmondta, hogy az Adware Research valójában a Pharmagora Életminőség Klaszter tagja, amely 2007-ben alakult és jelenleg 21 tagból áll.

“A Klaszter legígéretesebb projektjei olyan innovatív területekre irányulnak, mint a funkcionális élelmiszer, az étkezés kiegészítők, a gyógyszer kombinációk, az ezen területekre irányuló klinikai és pre-klinikai műszerfejlesztések, valamint klinikai vizsgálatokhoz kapcsolódó adatmenedzsment, biostatisztika és átfogó, szigorú minőségbiztosítás.” – áll a klaszter honlapján.

Az AdWare Research sokkal korában, 1997-ben alakult, ahogy erre már utaltam is, és fő tevékenysége az adatmenedzsment és biostatisztika, és emellett foglalkozik minőségbiztosítással, minőségirányítással és független auditok végzésével.

Egyik fő termékük a Mythos rendszer, amely egy Oracle® adatbázison alapuló klinikai adatkezelő rendszer. Segítségével biztosítható az adatok biztonsága, és az összes változás nyomon követése. A rendszer elsődleges funkciója az elektronikus adatok klinikai vizsgálatokból való összegyűjtése és kezelése.

Az AdWare Research olyan nagy hazai és külföldi cégeknek dolgozik, mint a Sanofi-Aventis, Richter, Novartis hogy csak a legismertebb neveket említsük, de helyi szinten a Szívkórháznak is nyújtanak biostatisztikai adatmenedzsment szolgáltatást.

Kérdésemre válaszolva elmondta Röki, hogy jelenleg 12-en vannak és nagyjából 20 főre szeretnének bővülni. Helyben, illetve a térségben szeretnék megtalálni a számukra szükséges emberi erőforrást, amely alatt első sorban informatikai beállítottságú tehetséges pályakezdőket értenek. Természetesen fontos itt is az erős angol nyelvtudás, nemcsak írásban, de szóban is. Azt is megtudtam, hogy biostatisztikust a legnehezebb találni, s ez talán a jövőben majd egy olyan keresés lesz, amelyben tudunk segíteni, ha helyben nem találnak rá embert.

Azt is megtudtam, hogy első sorban Nyugat-Európa felé nyitva szeretnének új ügyfeleket szerezni, hiszen abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy európai minőséget tudnak nyújtani indai árakon, s így rendkívül versenyképesek.

Megköszöntem Anikónak és Rökinek a találkozást, majd megittam az utolsó korty Kékkúti Ásványvizemet is és a melegben elindultam haza, a szomszédba, miközben arra gondoltam, hogy ma sem hagyom ki a strandot. De még mielőtt összepakoltam volna a strand felszerelést, leültem egy pohár csopaki rizlinggel és azon gondolkodtam, hogy rendkívül bíztató jeleket látok szülővárosomban, hiszen nemcsak új luxus-szállodák, bevásárló központok, kávézók és múzeumok nyílnak, hanem most már megvannak a magjai egy új magyar kutatási-fejlesztési centrumnak is. Jó lesz tehát odafigyelni ilyen szempontból is Balatonfüredre, hiszen a K+F a stratégiai húzó ágazat, nem pedig az ügyfélszolgálati központok.

Iroda a Városliget mellett

Irodánk, amely nemrégiben költözött a Hermina Business Towers-be, csupán egy kőhajításnyira van a Városligettől, ahol ebéd után szoktam frissítő sétákat tenni. Sokan nem is gondolnák, hogy egy ilyen szép park közelsége mekkora kincs és milyen felüdülést tud nyújtani a munkás hétköznapokban.

Az ember séta közben összegzi gondolatatit, aznap délelőtt elért eredményeit és ilyenkor tervezi meg következő lépéseit. Persze ezt sokkal oldottabb állapotban, mint bent az irodában, ahol folyamatosan csörögnek a telefonok, jönnek-mennek az elektronikus levelek és üzenetek, miközben záporoznak a kollégák kérdései is.

A városligeti séta közben az ember másképp gondolkodik. Történelmi és szakmai párhuzamokat keres, miközben megcsodálja a város szívében élő természetet, az építészeti és irodalmi emlékeket.

Minap, amikor jártam egyet, és utam a Vajdahunyad várába vezetett, a távolban megpillantottam a Hősök terét uraló Gábriel arkangyal szobrát és az járt agyamban, hogy kik lehetnek azok a hősök és példaképek, akinek nem jutott hely a szoborcsarnokban.

Eszembe jutott Almásy László esete, mivel róla sokat olvasok. Az általa ihletett Angol beteget olvasom jelenleg is, miközben a HÉV-en utazom reggelente, amelynek filmváltozatát legalább féltucatszor láttam már. De hát tudjuk, hogy ez a mű sok pontban távol áll az igazságtól. Ez nem is baj, hiszen a filmkészítés alapjában véve művészet, másodsorban pedig pénzcsinálás. (Vagy fordítva?)

Szóval eszembe jutott egy ember, akit ahelyett, hogy komolyan emlegetnénk az olyan világhírű magyar felfedezők és földrajztudósok között, mint például Teleki Pál, Lóczy Lajos, vagy Kőrösi Csoma Sándor, azért kapott fel a sajtó pár hónapja, mert állítólag az azonos neműekhez vonzódott és szerelmi szálak fűzték egy német tiszthez is. Persze úgy látom, hogy még csak ez lenne a legkisebb bűne, de azt már nem tudják neki megbocsátani, hogy a sivatagban német kémeket segített, meg azt sem, hogy az Erwin Rommel által vezetett Afrikahadtestben teljesített szolgálatot, ahol bár német egyenruha volt rajta, magyar kitüntetéseit viselte és hűségesküt soha nem tett a Führerre.

Javára legyen mondva a sajtónak, hogy a Magyar Nemzet újságírója, Margittai Gábor egy értékes cikksorozattal adózik a “homok atyjának”, amely valójában egy, a nagy felfedező nyomait követő útinapló.

Szerintem Almásyval kapcsolatban azt kellene hangsúlyozni, hogy milyen komoly tudományos felkészültséget igényelt az, hogy a sivatagban eljusson egy több ezer kilométerre lévő helyre és onnét élve térjen vissza a városokba, miközben korszakalkotó felfedezéseket tett. Manapság az ember azt hiszi, hogy egy laptoppal bárhol elboldogul, mert hát van GPS, Google, Wikipedia, meg minden. A sivatagban ez azonban nem működik. Meg szerintem amúgy sem. Egy komoly szakmai interjún, ahogy Almásy korában is, a dolgokat fejből kell tudni, nem lehet mindig az internetre hagyatkozni. Gondoljunk csak bele, hogy miként kommunikálna az a jelölt szóban angolul, aki mindig az internetes szótárban keresné azokat a szavakat, amelyek nem jutnak eszébe. Vagy hogyan programozna az a szoftverfejlesztő aki mindig a helpet bújná, és milyen gyorsan lenne úrrá egy szerverleálláson az a rendszergazda, aki folyton a böngészőben keresné a hiba okát. Nem azt mondom, hogy ezek a dolgok haszontalanok és a problémamegoldás folyamatában nem kerülhetnek elő ezek az eszközök, de ahhoz hogy ezeket hatékonyan használhassuk, nagyon komoly és alapos szakmai tudásra és felkészültségre van szükség.

Aki a sivatagban felfedező útra indul, annak nem csak a nappali forróságot és az éjszakai fagypont alatti hideget kell elviselnie, meg azt, hogy szinte alig ihat valamit, de tisztában kell lennie azzal is, hogy mindenben csak magára számíthat. Tehát nincs a környéken benzinkút, autószerelő, de még orvos sem. Almásy például értett a repülőgépekhez, az autókhoz, a fegyverekhez, de jól ismerte a helyi állatokat, növényeket, történelmet, kultúrát és nyelvjárásokat. Mondhatnánk, hogy polihisztor volt, azonban ismeretei és tapasztalata nélkül meg is halt volna a homoktengerben.  Manapság nem polihisztorokat keresnek a munkaadók, hanem inkább specialistákat, de sok esetben látjuk, hogy nem elég egyetlen dologhoz érteni az informatikán belül sem. Ahogy nincs értelme a régi reál és humán kategóriákat éltetni, nincs értelme a programozó és rendszergazda felosztást mereven kezelni, mivel semmit nem ér az a programozó, aki nem tudja munkáját egy rendszerben elhelyezni és semmit nem ér az a rendszergazda, aki nem tud egy alkalmazáshiba mögé nézni kódszinten.

Sétám végén a Közlekedési Múzeum mellett visz el az utam, s arra gondolok, hogy akár itt is szentelhetnének egy kiállítást Almásy Lászlónak, aki pilótaként is komoly eredményeket ért el. Elég ha arra gondolunk, hogy ő volt az aki repülővel feltérképezte a Nílus és Líbia között elterülő sivatagot.

Miután a séta a parkban kellőképpen felfrissített, tisztán láttam, hogy még sok feladat áll aznap előttem. Követnem kell egy hős nyomát, aki minden magyar fiatal számára példakép lehetne, és akinek csupán egyetlen szobrot emeltek, s az sem a Hősök terén áll. Rájöttem, hogy csak akkor lesz az országban „új gazdasági rend”, ha mindenki a munkájára koncentrál és az új lehetőségeket feltérképezve és kiaknázva képes értékeket teremteni és eredményeket felmutatni.

Kapcsolódó linkek:

Margittai Gábor írásai:

http://www.mn.mno.hu/portal/709173

http://www.mno.hu/portal/711895

http://www.mno.hu/portal/713165

Projektzárás előtt


Lassan toborzási projektünk végére érünk és meg kell mondanom, hogy az utóbbi hetek, napok úgy lekötöttek bennünket, hogy nem nagyon volt ideje írni az embernek. A sok munka nehézsége és fáradalmai mellett azonban mindig vannak olyan élmények, amelyek megmaradnak emlékezetünkben, s ezeket szívesen osztjuk meg másokkal is. A projekt vége nem csak azt jelenti, hogy “köszönjük szépen befejeztük”, hanem azt, ahogy ez egyre inkább körvonalazódik, sikeres is volt.

A feladat nem volt egyszerű, hiszen vagy egy tucatnyi speciális szakértelmet igénylő mérnöki pozíció betöltésén kezdtünk el négy hete dolgozni. Ennyi szakembert, ilyen rövid idő alatt, egy vidéki cég számára nem könnyű dolog elővarázsolni a cilinderből, még akkor sem, ha túl vagyunk egy válságon, hiszen a jó munkaerőből válság idején is kevés van. De hát ez a fejvadászat lényege…

Óriási előny volt, hogy az ügyfél telephelyén lehettünk, és személyes napi kapcsolatot ápolhattunk a helyi szakmai vezetőkkel és az emberi erőforrás osztály munkatársaival. A személyes jelenlétnek nem csak az volt az előnye, hogy közvetlen információt kaptunk a leendő munkatársakkal kapcsolatos elvárások felől, vagy azonnal visszajelzést adtak nekünk a szakmai kapcsolatainkon keresztül elért jelöltekről, hanem az is, hogy az álláskeresőknek is pontos, első kézből származó információt adhattunk a céghez való bejárásról, a kollégákról, az irodákról, a munkarendről, a juttatási csomagról, a cég tevékenységéről, az étkezési lehetőségekről, és még lehetne sorolni. Az a jelölt tehát, aki velünk került kapcsolatba, talán picivel még jobban is járt, mint az, aki közvetlenül jelentkezett be a céghez, hiszen nem csak az elvégzendő munkáról és a munkakörülményekről kapott tájékoztatást, hanem rengeteg háttér információval lett gazdagabb. Ez azért is van így, mert mi végül is kívülállók voltunk, és sok olyan pozitív dolog feltűnt nekünk, amely az évek óta ott dolgozó szakmai vezetőknek már teljesen természetes és esetlegesen meg sem említik a jelölteknek. (Például az, hogy Siófokon jó élni és közben karnyújtásnyira van egy komoly háttérrel rendelkező világcégtől.)

A munka mellett rengeteg élményt szereztünk abban a kevés kis szabadidőnkben, ami volt. Bár a nap katonásan telt, hiszen 6-kor keltünk és 10 előtt nem kerültünk ágyba soha, 1-2 óránk mindig volt közös vacsorára és közös esti sétára.

De kezdjük a szálással. Nos, az elmúlt hetekben kipróbáltunk néhány szállodát. Az első egy családi panzió volt, ahová nem mentünk vissza. A második egy hotel, ahol nagyon rugalmasak és lelkiismeretesek voltak és a tisztasággal és a reggelivel sem volt gond, viszont olyan hideg volt, hogy két paplannal kellett takaróznom. (Az igazság bizony az, hogy a legtöbb szálláshelyet a Balaton parton nyári vendégeknek szánják és ezért nincs is, vagy csak kevés helyen van fűtés. Kivételt képeznek ez alól az újonnan épített négycsillagos velnessz szállodák, amelyek gombamód szaporodnak mostanság.)

Nekem a harmadik hotel tetszett a legjobban, ahonnét a tizedik emeletről mesés volt a kilátás a Balaton teljes keleti medencéjére. Készítettem is néhány képet a hajnali napfelkeltéről és az esti naplementéről egyaránt. A hőmérséklettel itt nem volt gond, mindaddig, amíg be nem ütött a viharos időszak, de akkor én már nem voltam ott, csak kolléganőm, Zsuzsa. Ennek a helynek az volt a hátránya, hogy csak zacskós reggelit voltak hajlandóak adni, amit elvihettünk magunkkal és az íróasztalunkon ehettünk meg, amolyan magyaros szalonnázgatás jelleggel. Hőmérsékletről még annyit, hogy a hideg szobáknak köszönhetően mindketten jól megfáztunk.

Ami az éttermeket illeti, nekem legjobban a Fogas jött be hangulatában és kínált ételei minőségében, de aztán rákaptunk az Amigóra, ahol kétszer is összefutottunk Novák Lacival. Feltételezem, hogy aznap este, nejem legnagyobb bánatára, elmaradt a Barátok Közt. De aztán felvilágosítottak, hogy valószínűleg ennek is a Jobbik az oka, mert már be is tiltották az RTL klubbot és szegény Novák Laci munka nélkül maradt. Ezért ha most vasárnap lennének a választások, akkor valószínűleg be sem jutnának a parlamentbe.

Az első helyen sajnos szinte senki nem volt soha, bár ez Siófok “legrégebbi” étterme. A második hely pedig hét közben is, minden este tele volt. Talán ez is a multi-kultúra magyar hagyományok feletti győzelmét jelenti? Nem tudhatom. Annyi biztos, hogy az ember szívesebben megy olyan helyre, ahol vannak mások is.

Az esti séták során rengeteg nevezetességgel találkozott az ember úton-útfélen. Nekem megmaradt az emlékezetemben a víztorony és a katolikus plébánia, amelyet a Veszprémi Káptalan 1904-ben alapított. A templom mellett van egy ötvenhatos emlékmű, rajta egy felirat: “Sunt lacrimae rerum”. Viszontláttam a hajóállomáson a balatoni tündérről nevezett Helka hajót, amely éveken át Balatonfüreden, a külföldiek egyik legkedveltebb szárazföldi szórakozóhelye volt, mígnem a kilencvenes évek második felében újra vízre engedték.

Azt végső soron elmondhatom, hogy az elmúlt hetekben nem nagyon unatkoztunk és a munkának megvan az eredménye is. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, melyeket egy újabb, soron következő toborzási projektnél hasznosítani tudunk. Egy dolgot azonban megtanultam egy tapasztalt buszsofőrtől, reggeli kalandjaink főszereplőjétől, és ezzel zárom írásomat. Elmesélte, hogy volt egy kollégája, aki mindenkinek megállt minden bokor mellett, nem hivatalos megállókat beiktatva. Emiatt végül gyakran késett, majd közölték vele főnökei, hogy felmondanak neki. Ez egy projektnél is így van: “ha nem tudod tartani a menetidőt, akkor befejeztük”. Mi tudtuk tartani a menetidőt és meg is találtuk azokat a magasan képzett szakembereket, akiket ügyfelünk olyannyira keresett.

Este a tóparton

Ma nagyon elfáradtunk és kissé morcosan indultunk haza, pedig úgy érzem, hogy több fronton is sikerült áttörést elérnünk, és jól halad a toborzási projekt, amelyen dolgozunk.

Hiába, a hosszú hetek kemény munkája leszívja az embert és ilyenkor már nehezen mutatja vidámabbik arcát embertársai felé. Bár megjegyzem, még mindig jobb a munkában elfáradni, mint abban idegileg kikészülni.

A fáradtságot egy közös vacsorával oldottuk a hotel éttermében, mely közben átbeszéltük, hogy kik és mik a hátráltató tényezők, és ezeken hogyan tudnánk úrrá lenni. De azt is megvitattuk, hogy milyen irányban kell tovább mennünk és mit kell tennünk a teljes siker érdekében. Olyan volt ez a vacsora, mint amikor a bajtársak a harc szünetében egyeztetik a következő taktikai lépéseiket, miközben a csajkából eszegetik a tábori kosztot. A koszt itt tonhal salátából, vegetáriánus pizzából és rántott sajtból állt, és persze lecsúszott egy-egy pohár bor is.

Közben egy másik szálon egy érdekes gondolat futott az agyamban. (Aki foglakozott már szálak programozásával (multi threading), az tudja, hogy mekkora kihívás azokat szinkronizálni.) De a lényeg az, hogy azon gondolkodtam, hogy milyen vezetők is léteznek valójában. A Viasat History egyik műsora adta meg nekem a választ. Ott Trója ostromát elemezték és a szemben álló felek hőseit állították példaképül. Ott volt például Agamemnón, Mükéné királya, aki azt mondta a katonáinak, hogy “előre”, ő meg inkább hátul maradt és sokkal inkább saját kényelmével és luxus igényeinek kielégítésével volt elfoglalva, mint a harcosok bajaival. Aztán ott volt még a görög seregben Akhilleusz, aki szintén vezető volt, hiszen követték és tisztelték őt bajtársai, bár ő maga egyáltalán nem volt csapatjátékos és bármikor bátran ellent mondott feljebbvalóinak. Olyan típus volt ő, akit egy modern hadseregben bármikor halálra ítélne a hadbíróság, parancs megtagadásért. Akkor ki az igazi vezér? – kérdezhetnénk. Az a ki hátul marad és végrehajtatja tervet, vagy az, aki élen jár a harcban, a saját feje után megy és a többi harcos követi őt tűzön-vízen át. És persze ott volt Párisz, Trója hercege, aki a harcban mindig élen járt és embereivel törődve önfeláldozó vezető példáját mutatta. Szerintem mindenki ilyen főnököt szeretne magának…

A vacsora után kolléganőim társaságában sétálni mentünk. Csodálatos kép várt minket a móló végén, amint áttekintettünk az északi partra. Naplemente volt és egy fekete földcsík osztotta ketté a borostyán öltözékben vöröslő eget és tó smaragd vízét. Közben hűvös északi szél csapott meg bennünket, majd a távoli nyugatra tekintve elláttunk egészen Badacsonyig. Olyan érzés volt ez, mint maga a projekt, amelyen dolgozunk. Már határozottan látjuk a végét, de még tudjuk, hogy odébb van a befejezés, s ahhoz, hogy elérjük célunkat, evezni kell a csónakban, keményen.

Befejezésként pedig had idézzem kolléganőmet, Zsuzsát, aki az északi part fényeitől megihletődve beszélt, miután besötétedett. Azt mesélte nekünk, hogy amikor repülőn utazik éjszaka és letekint a magasból a városok parányinak látszó fényeire, mindig azt mondja, hogy “az óriás felesége kiborította ékszeres dobozát”.

Balatoni reggel

Ma reggel 6 órakor keltem a siófoki templom harangjának szavára. Jól aludtam a kicsiny panzió még kisebb szobájában, de mégis a korai kelés miatt, kissé álmosan mosakodtam, majd szedtem össze magam a reggelihez.

Lementem az étterembe, ahol a biztonsági őr várt pálinkás jó reggelt kívánva. Elsőre nem vettem a lapot, bár nagyanyám, aki pár éve halt meg, székely származású volt és minden reggel egy gyűszűnyi pálinkával kezdte a napot. Élt is vagy 83 évet. Isten nyugosztalja.

“Szóval pálinkás, rumos, vagy inkább konyakos…?” – kérdi tőlem a személyzetet képviselő biztonsági őr.

Erre mondom neki, hogy “nem iszom, mert dolgozni megyünk”.

“Ha nem vagyok indiszkrét, mi járatban vagy erre felé?” – kérdi.

“Az egyik nagy amerikai partnerünknek toborzunk mérnököket.” – felelem.

“Ja, azt tudom, onnét szoktak ide jönni.” – feleli.

Közben összeállt a reggeli az asztalon és a kolléganőm még szíves kekszecskét is kapott a kávéjához. Én persze teát ittam…

“Meg se’ kérdeztem, hogy tegezhetlek-e benneteket… Már úgy hozzá szoktam… Ne haragudjatok.”

“Most már mindegy…” – gondolom. (Jó dolog a tegeződés, csak nem mindegy, hogy melyik végén vagy.)

Majd lejött még egy korán kelő lakó.

“Ha nem vagyok indiszkrét, te mi járatban vagy errefelé?” – hangzik ismét a kérdés.

A választ már nincs időm meghallgatni, mert ha eszem, akkor csak az ételre figyelek.

A reggeli végeztével irány a buszállomás.

Felszálunk a buszra és út közben azt halljuk, hogy bizony egy 18 éves, de jó állapotban lévő magyar Ikarus buszon utazunk, amelyben többet ér a jegyautomata, mint maga busz.

(Jobb ez mint a kettes metró. Hát a virtuális négyesről meg nem is beszélve.)

A sofőr nyomja végig a ‘stand-up’ humort, majd nem által megállni a körgforgalomban sem, hogy felvegye barátját, aki éppen arra kocog.

A fellépés folytatódik, én meg inkább meditálok, illetve megpróbálok meditálni, mert a felszálló középiskolások sorra tarkón vágnak hátizsákjukkal.

A mutatvány folytatódik, amikor is a buszsofőr barátjának demonstrálja a buszajtó működését menet közben, vagyis kinyitogatja-becsukogatja, ki-be, ki-be, miközben úgy 40-nel száguldunk a főúton.

Nagyjából fél óra telik el, amikor meditációmból ébredek.

Ekkor rádöbbenek, hogy vidéken még szokás átadni az idősebbeknek a helyet, de azért itt is vannak olyan fiatalaok, akik a hátizsákjuknak is vesznek jegyet, csak azért, hogy inkább senki ne üljön melléjük.

Végleg felocsúdok, mert megérkeztünk.

A diákok átszállnak egy másik buszra, mi meg elindulunk küldetésünk helyszínére.

Siófokról toborzunk

Kevés fejvadász cég mondhatja el magáról, hogy a Balaton mellett dolgozik és onnét támogatja egyik fő partnerét.

Márpedig én és munkatársaim ezt tesszük, hiszen Siófokon ütöttük fel főhadiszállásunkat, s innét járunk be napi szinten a közelben lévő amerikai ügyfelünk irodájába, ahol helyben (on-site) támogatjuk nyitott pozícióik betöltését.

Számomra ez nagy élmény, hiszen ha este, a parton sétálva áttekintek a tó túloldalára, akkor szülővárosom, Balatonfüred megújult fényeit láthatom. De a távolban pislákolnak a kivilágított tihanyi apátság körvonalai is, amelyek arra emlékeztetnek, hogy az I. András által alapított kolostor a török időkben erődként szolgált, majd az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak nyújtott menedéket egy ideig.

Érdekes, hogy amerre a magyar ember jár saját hazájában, mindenütt megelevenedik a történelem. Persze ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, keresnünk is kell a történelmi emlékeket és a történelmi személyek emlékét. Sokan nem foglakoznak ezekkel a dolgokkal, mert nem értik, hogy miről is van szó valójában… Hát arról, hogy történelmi példaképek nélkül nem lehet igazán nagy dolgokat alkotni, s ezt a szomszédaink régóta tudják már, melynek köszönhetően gazdasági fejlődés szempontjából rendesen le is hagytak bennünket az utóbbi években. Talán eljött az idő, hogy mi is másképp gondolkodjunk és Győzike helyett inkább Széchenyit állítsuk példaképül a magyar embereknek.

Imádok sétálni a Balaton parton tavaszi estéken, és azon töprengek, hogy az egészség mellett mi az ami még fontos. Rájövök, hogy a család és a munka, s ezért egyetértek a munkaalapú társadalom és  a családok támogatásával. Azt pedig szomorúnak tartom, hogy az elmúlt 8 évben több mint egy millió forintot vett ki a családi kasszákból az előző kormányzat. Tudom, hogy ezt nem fogjuk visszakapni egyik napról a másikra, meg persze nem is szeretnék segélyből élni, de úgy érzem, ha az általam megtermelt jövedelem után a családom adókedvezményt kaphat, az engem is jobb teljesítményre sarkall majd. Pont azért nagyok az elvárások az új kormánnyal szemben, mert míg sokan törvénytelenül, munka nélkül gazdagodtak, addig a magyar vállalkozók és dolgozók sorra a csőd szélére kerültek. De a józanul gondolkodó ember nem is azt várja tőlük, hogy osztogassank, hanem sokkal inkább azt, hogy lehetőségeket teremtsenek, s ha erre képesek lesznek, akkor ismét fejlődhet majd a magyar gazdaság.

Sétám végére járok és elfáradok… Nem érdekel már a poltika, csak az élet. Holnap dolgozom, s korán kell kelnem. Ma már nem fogom megnézni az email-jeimet, mert akkor biztosan  nehezen alszom el.

Inkább felhívom a feleségemet és megkérdem tőle, hogy mit csinál a lányom. Így nyugodtan alszom majd.