Az abszint története 5.

Írta: Spiller Roland

7.  Az abszint fajtái:

Ugyan úgy mint más italoknál, az abszintnak is vannak különböző fajtáji, melyeket más és más módszerekkel készítettek és különböző gyógynövényekkel ízesítettek. Hat darab abszintot különböztetünk meg. Legtöbbjük nem különbözik másban csak az alkoholtartalomban, de vannak egészen eltérőek is.

Absinhte Suisse: Abban az időben mikor az abszintot készítették ez számított a hagyományos abszintnak. A szárított fehér ürömfüvet, a csillagánizst és az édes köményt kb. 85%-os tiszta alkoholban hagyták állni egy pár órát, míg az alkohol teljesen ki nem oldotta a szárított növények íz és hatóanyagait. Ezután kevés víz hozzáadása után elkezdték a desztillációt. A lepárlás után a folyadékot egy külön erre az esetre kifejlesztett színező berendezésbe tették, amiben még további gyógynövényeket adtak hozzá és ezáltal nyerte el az ital gyönyörű smaragdzöld színét. Ezután ismét vizet adtak hozzá, így hígítva az italt 68-72%-os alkoholtartalomra. Legutoljára pedig hordókba töltötték és három – négy hónapig érni hagyták. Az ital így érte el a legkiválóbb minőségét és ihatóságát.

Absinthe Fine: Ugyanaz mint Suisse, csak annyi különbséggel, hogy a párlat egy részét tiszta alkohollal helyettesítették és így hígították 68-72%-ra.

Absinthe Demi – Fine: Ugyanúgy készítik mint a Fine-t csak a kisebb alkoholfok elérése érdekében vízzel hígítják 50-60% alkoholfokra.

Absinthe Ordinaire: Ugyanaz mint az előző csak kisebb 45-50%-os alkoholfok. Érdekesség, hogy csak ez kapta meg a feltaláló nevét.

Absinthe Des Essences: Különböző módszerekkel nyert növényi olajokat kevertek el tiszta szesszel, ezután vízzel hígították a kívánt alkohol mennyiség eléréséhez. Általában mesterségesen színezték, különböző mérgező anyagokkal.

Absinthe La Blanche: Ez egy svájci fajta. Svájci neve „La Bleue”. Ebben a fajtában teljesen kihagyták a színezési folyamatot. Az ital átlátszó és tiszta és íz hatásaiban is teljesen más mint a francia fajtáké.

Ma már nem állítanak elő Absinthe Suisse-t, a mai abszintot talán a Fine változathoz lehet a legközelebbinek mondani, a mai abszintnál az érlelési idő is sajnos elég rövid. Így a minősége is messze elmarad az akkoritól.

8.  Az abszint fogyasztási rituáléja:

Az ital minden bizonnyal ennek is köszönheti még óriási sikerét. A különlegességével lenyűgözte az akkori és a mostani fogyasztókat is. Két különböző módszert ismerünk: a francia és a cseh módszert. A mai legismertebb szertartása a cseh módszer. Egy kanálra helyezünk egy vagy esetleg kettő darab kockacukrot, a pohár fölé tesszük és abszintot öntünk rá, a cukor ezután lassan magába szív egy kis abszintot, a magas alkoholtartalomból kifolyólag a kockacukor begyullad, pár másodperc után a kockacukor elkezd karamellizálódni, miután a cukor egy kicsit megkaramellizálódik leöntik vízzel és elkeverik. Az eredeti francia rituálé azonban más, ebben az esetben az abszint már a pohárban van és nem gyújtottak meg semmiféle kockacukrot, a pohár tetejére egy lyukacsos kanalat helyeztek amire rátették a kockacukrot és leöntötték jeges vízzel, a víz ahogyan elegyedett az abszinttal az úgy lett egyre opálosabb. Általában 1 : 5 –höz arányban szokták hígítani.

9.  Utószó:

Véleményem szerint ezt a különleges italt is lehet élvezni, de csak úgy hogy ha tudjuk hogy  hol a határ.

Zárásul egy utolsó gondolat az abszintról:

“Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek,
A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket,
A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában,
S ez a legszörnyűbb dolog a világon…”

Oscar Wilde

10. Irodalom jegyzék:

Prof. Dr. Bernáth Jenő: Gyógy- és Aromanövények. A vadon termő és termesztett Gyógynövények c. mű 3. Javított kiadása. 2000

Famous Absinthe Drinkers. http://www.the-night.net/absinthe.html

Szederkényi Éva: Smaragdzöld kultuszital: Az abszint ezer arca (Abszint történet, abszint alapanyag, abszint fogyasztási szokások) = Vendéglátás 50. év folyam 2007 3.sz 30-32

Hírdetés

Az abszint története 4.

Írta: Spiller Roland

Pablo Picasso – Az abszint ivó

5.  Az abszint ma:

Amire nem kellett sokat várnia. Az abszint fogyasztása a nyugati országokban az utóbbi 5-6 évben reneszánszát éli. Az abszint köré épülő iparágaknak is újravirágzása figyelhető meg, egyre több gyártó kezdett el ismét abszintot forgalmazni, azt hangoztatva, hogy az ő készítményük a legeredetibb recept alapján és a legjobb minőségű alapanyagokból készül. (Aminek persze a fele se igaz.) A gyártók marketingjében persze mindig szerepet kapnak az ital híres fogyasztói és persze élénkítő, kreativitást növelő és hallucinogén hatása is. Mindezt teszik amellett, hogy az EU-tagállamokban tiltólistás növény lett az abszint eredeti alapanyaga a fehér ürömfű, ami a bódító tujont is tartalmazza aminek köszönhette az ital élénkítő hatásait. A mai abszint gyárak már a fekete ürömfűt használják ízesítőként, ami hasonlóan keserű, mint a fehér ürömfű, de azonban a káros tujontól mentes. Napjaink piacán már különféle színben találhatunk az üzletek polcain abszintot, a kéktől, a piroson és a feketén át egészen a zöldig, amik persze teljesen színező anyag „mentesek”. A tradicionális abszinthoz egyetlen dolog köti mai „rokonát”: a magas alkoholtartalom, ami a mai napig megőrizte a 60-70-80%-ot. Ebből kifolyólag már nem nevezhetjük napjaink „Zöld Tündérét” eredetinek, de sem zöldnek és sem tündérnek.

6.  Az abszint alapanyagai:

Az abszint egy desztillált alkohol, édes kömény, ánizs és fehér ürömfű drogjának keveréke. Az ital a történelem és az emberiség iparilag előállított legmagasabb alkoholtartalommal rendelkező itala, ami eléri a 60-70-80%-ot is. Kesernyés ízű smaragdzöld ital. Keserű ízét a fehér ürömfűnek köszönheti.

A fehér ürömfű: A latin neve Artemisia absinthium. Magyar népi megnevetései bárányüröm, hegyi üröm, patikai üröm, pusztai üröm, kálvinista tapló, mesétfű. A latin megnevezésben az első szó eredete Artemis (a női erény védelmezője, az asszonyok és a vadászok pártfogója) görög istennő nevéhez fűződik, mivel a görögök az ő adományának tartották ezt a növény csoportot. A második szó az absinthium jelentése a növény ízére utal az absinthosz minek megfelelője keserű és az apinthosz minek jelentése ihatatlan szavak összeolvadásából jött létre. Egyes római históriák szerint az olimpiai versenyek ünnepelt győztesei, a szertartás szerint szomjúságukat egy pohár borral oltották, amely át volt itatva ürömfűvel. Ezzel a rómaiak azt akarták jelképezni, hogy a győzelemnek is vannak keserű pillanatai. A Szentírásban is szerepel miszerint az ürömfű azon az úton termett melyen a hírhedt ördögi kígyó elmenekült a paradicsomból. Az Artemisia faj a zárvatermők (Magnoliophyta) törzsébe a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, a fészekvirágúak (Asterales) rendjébe, a fészkesek (Asteraceae) családjába, a csővirágúak nemzettségébe tarozik. Igényeik nem túl nagyok, fény- és melegkedvelők és szárazságtűrő fajok, ezért számukra a legkedvezőbbek a déli, magas napsütötte órákkal rendelkező területek. Jól tűri a kis termőrétegű talajokat is. Az ürömfű ezüstmolyhos szárú másfél méter magasságra is megnövő, alsó részén elfásodó, felső részén elágazó növény. Drogját a teljes virágzásban szedett, legfeljebb 50 cm-es hajtásvégéből, vagy levélzetéből nyerik. Hatóanyagai a hajtásdrogban találhatóak, amik a következők: 0,2-0,4% szeszkviterpén lakton típusú keserűanyagot és 0,3-0,9% illóolajat (ürömolaj). Az illóolaj alkotó elemei a következők: 25-70% tujol, 3-12% tujon, pinén, cadinén, fellandrén. A keserűanyaga 70-75% abszintin és 25-30% artabszin. A világ feltehetőleg legkeserűbb növénye. Állítólag már egy gramm abszintin érezhetően keserűvé tesz 100 liter vizet is. A növény őshonos Eurázsia egész területén, köztük hazánkban is, de már az Amerikai szárazföldön is megtalálható a növény. Ezeken a területeken vadon is tömegesen előfordul. Termesztése általánosan elterjedt. Magyarországon az középkori kolostorrendek szerzetesei termesztették és különböző gyógyhatású elixíreket készítettek belőle. Az illóolaj és keserűanyag tartalma miatt alkalmas étvágyjavításra és az epeműködés elősegítésére. Serkentő hatással van a gyomornedv képződésre, tökéletes epe és szélhajtó. Már az ókori egyiptomiak és a görögök is ismerték és gyógyításra használták. C- és B-vitaminokat is tartalmaz. Az állat gyógyászatban féregűzőként alkalmazták. Használták még rovarűző hatása miatt. A fehér üröm illóolaja görcsoldó hatású, bedörzsölve enyhíti a reumás fájdalmakat. Gyógyhatásai miatt gyógyteák alapanyaga. Az abszinton kívül keserűlikőrökben és ürmösborokban, vermutokban is alkalmazták. Az illóolajában lévő α -, β -tujon, ami az abszint lényeges hatóanyaga. A tujon molekulaképlete a következő: C10H16O, molekulatömege 152. Nagyobb adagokban és töménységben a központi idegrendszert károsítja. A fehér ürömfű elsősorban az idegpályákhoz kötődik, legjelentősebb tünetei a remegés, szédülés, grimaszolás, tétovaság, álmatlanság és különböző gyakoriságú, fajtájú és intenzitású rohamok.

A fehér üröm

A fekete ürömfű: A latin neve Artemisia vulgaris. A népi elnevezései anyafű, közönséges üröm, mátrafű, taplóüröm, veres üröm. Ez ellentétben a fehér ürömfűvel az északi félteke mérsékelt égövi területein tenyészthető. Szintén a fészekvirágúak családjába tartozik. A középkorban a legenda úgy tartotta, hogy aki egy szál fekete ürmöt rak a tornácára az távol tartja az ördögöt a házától. A hírhedt kínai orvostudományban a moxaterápiában alkalmazzák. December elején a növény friss gyökérzetét kiássák, majd apró darabokra vágják és ezeket a kis darabokat pedig alkoholba áztatják bele. Gyógyító hatását a különböző idegi és eszmélet vesztéssel járó betegségeknél fejti ki, mint például az alvajárás, a vitustánc és az epilepszia is. A teljes virágzáskor gyűjtött a felső 40 cm-es hajtást és a vegetációs idő végén gyűjtött gyökeret használják fel a droghoz. Hatóanyaga szintén az illóolaj 0,1% melynek fő alkotó eleme a cineol. Számos szeszkviterpenoid komponenst tartalmaz, a legnagyobb mértékben β –kariofillént és β –kubebént.

Fekete üröm

Az ánizs: Latin neve (Pimpinella anisum). A magyar népies elnevezése: ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs. Az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe tartozik azon belül az ernyősök (Apiaceae) családjába. A mediterrán környezet kedvez neki. Az ánizs Délnyugat – Ázsiában, Észak – Afrikában, Törökországban ahol most is nagy mértékben termesztik és Spanyolországban ahonnan a legjobb minőségű magokat lehet beszerezni terem. – Véleményem szerint valószínű hogy ennek is köszönhető az ottani abszint termelés fennmaradása. Ha az országban engedélyezik az abszint termelését akkor van ki felvásárolja az ánizst. – A távol-keleti konyhákon nem tesznek különbséget az édeskömény és az ánizs között. Egynyári, lágyszárú növény kb. 45 cm magasra nő, szárának végén található az ernyő melyben benne vannak a növény fehér virágai. Minden talajon jól megterem, kedveli a meleget. Március közepén, vagy április elején vetik. Ernyőit júliusban aratják függően az éves időjárástól. A termés vagy a mag tojásdad alakú nem nagyobb 3,5 mm hosszúságnál és magfalán öt hosszanti barázda található. A magokat kicsépelik utána szellős helyen tárolják, majd a tűző nap segítségével kiszárítják. Tipikus édesgyökér illata a benne található illatanyagnak az anisic aldehyde –nek (ánizsos aldehid) köszönhetjük. Már az egyiptomiak is használták ízesítőszerként. Az ókorban Ázsia keleti részein fizetőeszköz is volt! Olvashatunk az ánizsról a Bibliában is, Máté tesz róla említést. Már az ókorban használták gyógyításra. Rómában Kr.u. alkalmazták egy nagyon híres fűszeres süteményben, a süteményt babérlevélbe tekerve sütötték meg, a rómaiak úgy gondolták, hogy ez a készítmény megvédi fogyasztóját a gyomorbántalmaktól és az emésztési zavaroktól. Pannónia azaz hazánk területére a római légiósok hozták. Nagyon népszerű ízesítő fűszer volt. 1305-ben minden hajónak, ami ánizsmagot szállított Angliába komoly összegeket kellett fizetnie a Londoni hatóságoknak, akik ebből befolyó bevételből javították a London Bridge–t. Az angolok egyik kedvenc ízesítője. IV. György király ruháit is ánizzsal illatosították. Sok helyen alkalmazzák az italok ízesítéséhez. Az ánizsból készül a görögök nemzeti itala az ouzo. Úgy mint az ouzo úgy a francia abszint és a pastis (ezt az ital kezdte el azután forgalmazni a Pernod cég miután betiltották az abszintot, lényegében ugyan az csak nem tartalmaz fehér ürömfüvet.) egyik ízesítő eleme. Ezeken az italokon az figyelhető meg, hogy ha vizet adunk hozzá a tiszta átlátszó színük opálosan fehéressé válik. Ez az ánizsolajnak köszönhető, mivel az ánizsolaj nagyon rosszul oldódik a vízben. Ezt az effektust Louche – hatásnak nevezik. Az ánizsolaj amellett hogy remek ízt ad például az előbb említett italoknak, még nem lehet mellékesnek mondani a gyógyhatásait sem. Javítja az étvágyat, az emésztést, vértisztító, hurutoldó, erősíti az idegeket, megszünteti a felfúvódást, az epe-, gyomor- és bélbántalmak enyhítője. Adagolják gyógyászati készítményekhez íz javítóként. Jól alkalmazható még köptetőként is.

Az ánizs

Az édeskömény: Latin neve Foeniculum vulgare. Ugyanannak a rendnek, családnak és nemzettségnek a tagja, mint az ánizs. Már időszámításunk előtt is ismerték és használták. Számtalan variánsa fejlődött ki az évezredek során. Legismertebb alfajai a közönséges édeskömény (F. vulgera var. vulgare), a római édeskömény (F vulgera var. dulce), az olasz édeskömény (F. vulgera var. azoricum) és az úgynevezett hajszerű édeskömény (F. vulgera var. capillaceum). Rengeteg terem Madeira szigetén. Az egész világon mérsékelt illetve meleg éghajlatú öveiben termesztik, de a legtöbbet Franciaország és Bulgária területén. A növény számára nagyon fontos a meleg éghajlat emellett nagyon fény igényes is, ha nem jut elegendő fényhez előfordulhat hogy virágai magkötés nélkül elhervadnak. Vízigénye változó de az első években erős öntözést igényel. Bármilyen talajon megterem. A növény évelő, de álltalába  előfordulnak két éves növények is. A növény akár 1-2m-es magasságot is elérheti. A szárak végén ernyősvirágzat található. A termés is ezeken az ernyős virágokon helyezkedik el, nagyon hasonlít a kaporéhoz, kb. 5-8mm hosszú. A terméseknek nagyon magas az illóolaj tartalma 2-5% ezen kívül tartalmaz még sok zsíros olajt is, és magas még a fehérje és a cukor szintje is. Az illóolaj lényeges komponense a növény édességét szolgáltató (transz) anetol 50-70% és a kámforos, kesernyés ízű α – fenchon ami kevesebb mint 50%. Tartalmazhat még egy kis metilkavikolt is. Ezek az arányok a növény variánsaiban mind-mind eltérő értékeket mutathatnak. Ellenben némelyik indiai fajtának összetétele jellegzetesebb lehet mivel nem tartalmaznak olyan arányban atenolt. A termésen kívül az egész növényben találhatunk még illóolajat, a gyökerében 0,6% és a szárában valamint a leveleiben 1-1,5% is. A tárolására nagyon oda kell figyelni, mivel a növényben található illóolajok nagyon illékonyak, ezért csak a növény teljes egészét tárolják. Ugyanúgy mint a fenti növényeknek ennek a növénynek is vannak gyógyászati hatásai. Az édes kömény is rendkívül jó étvágyjavító, szélhajtó és görcsoldó, ez a növény is fokozza a belső elválasztású mirigyek tevékenységét (nyál, tej). Egyik legjobb erjedés és puffadás gátló növényünk. Felhasználható még a menstruáció rendezésére. Enyhíti a klimax tüneteit azáltal, hogy aktiválja a női hormonokat.

Édeskömény

Az abszint története 3.

Írta: Spiller Roland

4.  Az abszint bukása:

Az emberek látván az abszintfüggők szellemi leépülését, elkezdtek ellenségeskedni a fogyasztó társadalommal és a gyártó cégekkel. Az abszint miatt elködösült emberek egy rossz pillanatukban erőszakra vagy akár gyilkosságra is vetemedhettek. Több ilyen eset is előfordult melyből az egyik a híres költők Arthur Rimbaud (1855-1891) és Paul Marie Verlaine (1844-1896) között történt. Rengeteget jártak együtt iszogatni és kártyázni, majd szerelembe estek. Egyszer egy veszekedésük során, Verlaine mellkason lőtte Rimbaudot. Rimbaud szerencsére nem halt meg, de szerelmét letartóztatták. Rimbaud ezt látva lemondott az abszintról, de Verlaine örökre, mint börtöne rabja maradt. De a legnagyobb felháborodást egy az 1905-ös évben történt gyilkosság okozta, ami az utolsó szögek egyikét verte be „Zöld Tündérünk” koporsóján. A lausannei Jean Lafray masszív abszintfogyasztó és alkoholista egyik abszint ittas pillanatában, öntudatán kívül megtámadta családját és kegyetlenül meg is ölte feleségét és gyermekeit. Ezzel a bűnesettel kapcsolatos perek során, a mélyreható vizsgálatok kezdtek fényt deríteni az abszint káros testi és szellemi hatásaira. Ezeknek a kutatásoknak a hatására 1907-1908-ban betiltották az abszint forgalmazását. A Francia Orvosi Kamara még azt is nehezményezte, hogy csak a franciák 220 millió liter abszintot ittak meg évente, de ez a mennyiség eltörpül akkor ha tudjuk, hogy ez a tétel az éves összes alkoholfogyasztásnak mindössze 3%-a. A francia egészségügy úgy döntött, hogy megpróbálják visszaszorítani az óriási méreteket öltött alkoholfogyasztást. 1915-ben végleg betiltották a forgalmazását Franciaországban. A világ legnagyobb abszint gyártójának a Pernodnak a tilalom miatt be kellett zárnia kapuit. Öt évvel később azonban a francia kormány engedélyezte az újbóli kapunyitás, de csak azzal a feltétellel, hogyha az abszintgyártással leállnak. Az abszint helyett egy teljesen üröm mentes, de szintén ánizs ízesítésű aperitif italt kezdtek el gyártani csupán 40-45% alkoholtartalommal. Az 1930-as évekre majdhogynem egész Európa területéről száműzték az abszintot. Így az abszint közel 150 évig volt az európaiak egyik kedvenc itala. Egyedül Spanyolországban, Portugáliában és Csehországban nem vonatkozott tilalom az italra. A régi francia kávézókban viszont azt suttogták, hogy Pontarlierben soha nem álltak le az eredeti abszint gyártásával, és a „Zöld Tündér” ott várta, hogy majd egyszer életre keljen és újra elbűvölje a világot.

Az abszint története 2.

Írta: Spiller Roland

3.  Az abszint virágzása:

A veterán katonák haza térve sem mondtak le szokásukról. A sereg volt tagjai, kibővülve a volt idegenlégiósokkal, egész Európában elvetették az abszint magjait. Békeidő lévén, nem volt más dolguk csak szenvedélyüknek élni, különböző kávézókban kortyolgatták a nedűt. Térhódítását segítették még a bohém lelkületű franciák, akik kultikus keretek közé emelték az italt. A francia kávézó tulajdonosok látván az abszint előretörését kijelöltek egy időt 11 és 13 óra között amit „heure verte” zöld óráknak neveztek el, mikor a fogyasztók együtt „baráti” környezetben fogyaszthatták az italt. A szenvedély nemsokára eljutott az óceánon túlra is. Már lassan Amerika is a Pernod család és az abszint lábai előtt hevert. A XIX. század közepére az abszint eladás az évi 400 liter helyet már az évi 20.000 litert is megközelítette. A század végére ez a szám meghaladta a 100.000 litert is. Pernod nagy előnye volt még hogy a kezdeti időkben cége az abszintgyártásban monopóliumot élvezett. Ő exportálta az italt New Orleanstól, New Yorkon és San Francisco át egészen Prágáig. A nagy igényt valahogy ki kellett elégíteni, csak Pontarlierben 20 db új desztilláló üzem épült. Az ital rabjai nemcsak a katonák és a polgárok voltak, rajongóik között voltak még híres festők, írók, költők, tudósok, politikusok és vezetők is. Sokuknak hölgy múzsáik mellett még az abszint is adott ihletet. Ezek közé a híres festők közé tartozott Vincent van Gogh (1853-1890) aki a legendák szerint az abszintnek köszönheti sárga korszakát, Pablo Picasso (1881-1973) aki az abszintot több képén is megörökítette, Eduard Manet, Jean Francois, Henri de Toulouse Lautrec, Paul Gauguin, Charles Maire. Olyan írok és költők, mint például Oscar Wilde, Charles Baudelaire, Edgar Allan Poe, Arthur Rimbaud, Ernest Downson, Alfred Jarry, Guillame Apollinaire és Paul Marie Verlaine is mind a zöld italból nyertek kreatív perceket. Többen úgy gondolják, hogy ezen ital nélkül kevesebb lenne a világirodalom. Híres abszintivó volt még Charles Cros (1842-1888) a fonográf és a színes fénykép feltalálója, róla ismeretes hogy naponta 20 abszintot is megivott és tagja volt a Párizsi Abszint Klub -nak. Sokan misztikus eredetű italnak tartották. Oscar Wilde ebből kifolyólag nevezte el „Zöld Tündérnek”. Híres embereink a műveikben az egekig dicsőítették az abszintot. Alkotásaik olykor az ital hatásairól is szóltak, de megfestették az abszintházak vendégeit és magát az abszintot is. A porosz – francia háború után az abszintivásnak szilárd helye volt sok ember életében. A francia fővárosban rengeteg fogyasztói klub alakult, kiknek tagjai rítusokkal karöltve kortyolgatták az italt. Ez idő tájt már majdnem minden valamire való gyógyszerésznek volt saját készítésű abszintja. A zöld tündér tündöklő csodálatos világa „la vie boheme” mellett ott leselkedett a háttérben a nyomor a szegénység és a szenvedés. A nyomornegyedekben az alkohol rabjai a pár órás zöld órákat „heuer verte” a nap huszonnégy órájára kitolták. Ezeket a szegényebb rétegeket kihasználva kezdetét vette az abszint hamisítása. Voltak, akik metilalkoholt alkalmaztak az eredeti tiszta szesz helyett, emiatt sok fogyasztó elvesztette a szeme világát, ebből ered az abszintvakság is. A legjobb esetben még ürömolajt is tartalmazott a hamisított abszint, de ennél több köze nem nagyon volt a tradicionális italhoz. Az jellegzetes ízek elérése érdekében különböző növényi olajokkal ízesítették, de egyiket se tartalmazta az eredeti recept. A jellemző zöld színhatáshoz rézszulfátot és klórantimont használtak, amely adalékok a fogyasztót pár lépéssel közelebb vitték a halálhoz, vagy esetleg a kapuján át is segítették. Az abszintfüggők nem tudtak, nem akartak szabadulni a Zöld Tündér karjai közül. Ennek a függőségnek és tünet együttesének az abszintizmus nevet adták. A kor orvostudományi fejlettségének megfelelően ezt a betegséget elmekórtani esetnek nyilvánították. Az akkori orvosi feljegyzések szerint a mértéktelen fogyasztás epileptikus rángásokhoz, tudatkieséses állapothoz, nagyfokú ingerlékenységhez és hallucinációkhoz vezetett. Ezekkel a káros hatásokkal nyerte el az abszint sok ember ellenszenvét és gyűlöletét.

Az abszint története 1.

Írta: Spiller Roland

„ A férfi lassan engedte a vizet poharába,

és ahogy a tiszta zöld, ködös fehérré vált,

ködös tudata úgy lett egyre tisztább…”

Ernest Downson

1.  Előszó:

Napjainkban egyre inkább elterjedtebb az abszint fogyasztása. Divathullám? Egy új hóbort? Vagy azért isszák amiért hajdanán? Nem lehet tudni… Azért választottam ezt a témát, mert nagyon érdekesnek találom ennek az italnak a pályafutását. Az italt rengeteg történet és legenda övezi. Művészek és értelmiségiek fogyasztották, de mégis tilalom alá került. Miért? Eddig kevesen ismerték, de most már egyre többen tudnak róla. Remélem ezzel a cikksorozattal még több emberrel megismertetem ezt az italt.

2.  Az abszint születése:

Az abszintkészítés eredete Svájc francia anyanyelvű területeire vezethető vissza. Első írásos emlékünk egy 1769. évi neuchateli újság hirdetése. Soraiban egy „Bom Extrait d’Absinthe” nevű italt kínált egy asszony – Madame Henroid néven -, aminek készítőjét a címben megnevezett ital „anyjának” tartottak. Az 1789-es évben egy Dr. Pierre Ordinaire nevű gyógyszerész megszökve francia honból, politikai menekültként kikísérletezte és papírra vetette az abszint eredeti receptjét így válva az ital „atyjává”. Kezdetben a varázsitalt gyógyszernek szánta, ami gyógyulást nem is, de legalább rövid megkönnyebbülést hozott betegeinek. A környéken egyre jobb híre lett az elixírnek. Pierre úgy döntött, megmutatatja italát egész Európának és megérezteti mindenkivel annak minden „jótékony” hatását. Pár évvel később Ordinaire eladásra szánta a titkos receptet. A vevő egy francia úriember Henri Dubied és veje Henri-Louis Pernod volt.

1797-ben a franciaországi Pontarlier városában felépítettek egy szeszgyárat melynek desztillálóinak rézcsövéből elsőként abszint is csorgott. Az ital szárnypróbálgatásai elején, a fogyasztás nagyon gyenge volt, kevesebb mint 400 liter évente. Az európaiak orrát még nem csapta meg az abszint illata. Nem kellett azonban sokáig várni a sikerre, a XVIII. század végi és a XIX. század elejei rossz szőlő termés a bor árak tartós és magas emelkedését okozta, ami nem másnak, mint a Pernod cégnek kedvezett. A serkenő italkeresletet még jobban növelte, hogy az 1847-es algériai háború idején a francia katonaság is előszeretettel fordult a „Nagy abszintgyártó”-hoz. A katonai vezetőség úgy gondolta, hogy az ital magas alkohol tartalma és a benne található anyagok megvédik a katonákat az ott uralkodó ártalmas baktériumoktól és a különböző fertőző betegségektől, többek között a maláriától. A katonák az abszint „védelmét” napi fejadagokban élvezhették.