Karriermenedzsment informatikusoknak 8. – Béralku, bértárgyalások

A kompenzációs csomag és a fizetési elvárás meghatározása

Mielőtt ajánlatot kapnánk, jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi lehet a jövedelem elvárásunk. Ezt a következő szempontok szerint érdemes kialakítani:

  1. Minimális jövedelem elvárás meghatározása
  2. Piaci információkon alapuló fizetési lehetőségek felkutatása
  3. Álomjövedelem kitalálása

Minimális jövedelem elvárás alatt azt értjük, amely a jelenlegi megélhetésünkhöz, illetve életszínvonalunk fenntartásához szükséges. Nyilván ez alá a jövedelem szint alá nem szeretnénk menni.

Természetesen nem a minimumot szeretnénk kapni, ezért érdemes tájékozódni a piaci bérekről az adott szektorban és pozíciókban. Nem árt, ha a valóság talaján maradva tisztában vagyunk azzal, hogy mennyit érünk valójában. Érdemes lehet olyan szakértővel is konzultálnunk, aki átfogó piaci ismeretekkel bír, annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk arról, hogy a hozzánk hasonló szakemberek mennyit keresnek mostanság.

A tájékozódáshoz segítséget nyújthatnak a fizetési felmérések és útmutatók:

https://www.glassdoor.com/Salaries/index.htm

https://www.fizetesek.hu/

Pintér Zsolt szerint a piaci tájékozódás közben, tehát „Ezen második lépés során kialakított jövedelemkoncepció – általában a jelenlegi csomag nettó értékét 25-30%-kal meghaladó nettó összeg – tekinthető az elvárt javadalmazás reális közepének.

Az úgynevezett álomjövedelem meghatározása nem egyszerű feladat, bár annak tűnik, hiszen az ember rögtön arra gondol, hogy a határ a csillagos ég és bármekkora jövedelmet megálmodhat magának. Célszerű a jelenleginél 50-60%-kal magasabb összegű csomagban gondolkodni, amikor álomjövedelemről beszélünk.

Az így kialakított hármas skála alapján az alkut a reális közép és az álom között érdemes valahol befejezni. Tehát elméletileg a jelenlegi fizetésünknél legalább 25-30%-kal magasabb csomagot kell majd kapnunk ahhoz, hogy valóban megérje váltani. Természetesen az ajánlat kiértékelésénél érdemes lesz más szempontokat is figyelembe venni.

——–Minimum———–Jelenlegi csomag———–Jelenlegi +25-30%==========Jelenlegi +50-60%———

Mire figyeljünk, ha ajánlatot kapunk?

Az ajánlat kiértékelése

Az álláskeresés lezárásához közeledve az állásajánlatot általában szóban adják ki, de írásban mindig megerősítik.

Fontos feladat, hogy amikor ajánlatot kapunk vessük össze az álláskeresés kezdetekor felvázolt feladatokat és felelősségeket a konkrét ajánlatban szereplő feladatokkal és felelősségekkel. Nézzük meg, hogy mik az ajánlatban szereplő pozíció előnyei és hátrányai.

Fontos továbbá, hogy kiértékeljük az ajánlatban lévő kompenzációs csomag elemeit.

A béralku

Soha ne felejtsük el, hogy a tárgyalás arról, hogy mennyit érünk már a kiválasztási, de főleg az interjúztatási folyamat elején elkezdődik.

Ha elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor fizetési igényünkről beszélgetünk, az már jó jel és ez azt jelenti, hogy közelebb kerülünk ahhoz, hogy új állásunk legyen.

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a leendő munkadó általában a következő kérdésekre adott válaszokkal rendelkezik mielőtt elkezd velünk tárgyalni a bérről:

  1. Nagyjából milyen kategóriába esik jelenlegi fizetésünk?
  2. Mióta keres a cég szakembert az adott pozícióra?
  3. Mennyire elérhetőek a szakemberek a piacon az adott pozícióra?
  4. Vannak-e további jelöltjei is a cégnek az adott pozícióra?
  5. Mióta keresünk állást és mennyire sürgős, hogy elhelyezkedjünk?
  6. Mennyire rugalmas a cég a jövőbeli fizetésünket illetően?

A legtöbb cég elfogadható és tisztességes ajánlatot szeretne adni és általában így is járnak el. Olyan fizetéssel szeretnék az új dolgozókat beléptetni, amely elégedetté teszi őket, és hosszú távon a cégnél tartja őket. Ezt azért teszik, hogy úgy érezzük, megbecsülnek minket. Nagyobb cégeknél kevésbé rugalmasak, mivel ott viszonylag kötöttebb fizetési sávok vannak, viszont minél magasabb a pozíció, annál rugalmasabbak a cégek a fizetés tekintetében.

Ha a gazdaság felszálló ágban van és lassú, de biztos növekedés tapasztalható, akkor általában a legtöbb cég elfogatható ajánlatokat tesz, de vigyázzunk, hogy ne szálljunk el az elvárásainkkal. Azt is érdemes számításba venni egy ajánlat áttekintésekor, hogy egy olyan állás, ahol érdekes a munkatartalom és jók a kollégák, többet ér, mint egy valamivel magasabb fizetés.

Legyünk rugalmasak. Sokszor a teljes kompenzációs csomag többet ér, mint maga a bér. Gondoljuk át, hogy milyen juttatások és extra bevételek járnak az állással.

Magát az alkut érdemes elhúzni ameddig az ésszerű és ha megkérdezik, hogy mi a fizetési elvárásunk, inkább beszéljünk sávokban, próbáljuk meg elkerülni, hogy konkrét számot mondjunk, amíg csak lehet. Helyette fogalmazzunk valahogy így:

„Nagyon érdekel a lehetőség és úgy vélem, hogy nagyban hozzájárulhatnék a vállalat sikereihez. Jelenlegi fizetésem ennyi és ennyi, ilyen és ilyen sávban van. Nyitott vagyok egy versenyképes ajánlatra.”

Arra viszont figyeljünk, hogy soha ne blöfföljünk jelenlegi fizetésünket illetően, mert ha valótlanságot állítunk, akkor az visszaüthet, hiszen előbb utóbb úgyis kiderül.

És arra is figyeljünk, hogy a végsőkig az alkut sem lehet elhúzni. Tehát előbb, vagy utóbb eljön az a pont amikor már nem kerülhetjük el, hogy a pénzről beszéljünk és a sávokat félretéve konkrét összegekről kell majd nyilatkoznunk. Éreznünk kell, hogy hol van az az ésszerű határ ameddig lebegtethetjük a dolgokat.

Persze kezdetben az a legjobb, ha nem említünk konkrét számot, nehogy alul-, vagy felülárazzuk magunkat. Hagyjuk, hogy a munkáltató kezdjen az anyagiakról beszélni, s ha keveset ajánlanak, akkor még mindig ott az összehasonlítás módszere. Ez azt jelenti, hogy finoman utalhatunk a piaci bérekre, egy másik, jobb ajánlatra, illetve arra, hogy a jelenlegi csomagunknál 25-30%-kal magasabb ajánlatért érdemes váltanunk. Jó taktika lehet még, ha nem fogadjuk el rögtön az ajánlatot és időt kérünk, hogy átgondolhassuk az ajánlatot, ezáltal a leendő munkáltatónak is időt hagyva arra, hogy magasabb csomagot ajánljon nekünk. Arra ügyeljünk, hogy ez ne legyen hosszabb egy hétnél.

Ha a jövőbeli munkáltatónk elég rugalmas, akkor az ajánlott fizetésnél érdemes 5-15%-kal többet megcélozni. Ezzel azért is érdemes próbálkozni, mivel valószínűleg azért kapunk ajánlatot, mert mi vagyunk a legjobb jelölt az adott pozícióra. Általánosságban az is elmondható, hogy a cégek az esetek többségében elsőre nem a legjobb ajánlatot adják a befutó jelölteknek.

Ha sikerült kialkudni egy jobb ajánlatot, akkor azt kérjük írásban, nehogy végül meglepetés érjen bennünket.

Mit kell számításba venni, ha ellenajánlatot kapunk?

Ha bejelentjük a jelenlegi munkáltatónk felé, hogy szeretnénk eljönni a cégtől, akkor gyakran előfordul, hogy egy ellenajánlattal próbálnank bennünket visszatartani. Ebben az esetben alaposan át kell gondolni a dolgokat. Nem biztos, hogy érdemes belemenni abba, hogy egy kisebb mértékű emelés miatt maradjunk. Mit érdemes átgondolnunk, ha ellenajánlatot kapunk?

Az első kérdés az lehet, hogy vajon mit árul el mindez arról a cégről, ahol jelenleg dolgozunk? Miért csak akkor hajlandóak annyit fizetni amennyit érünk a piacon, amikor már felmondtunk?

Második kérdésként érdemes feltenni, hogy vajon honnét csoportosítják át azt az összeget, amelyből az ellenajánlatot finanszírozzák? Előfordulhat, hogy valójában ez a következő fizetésemelésünk lenne, amit csupán előre hoztak. Ez főleg olyan vállalatoknál merülhet fel, ahol kötöttebbek a fizetési sávok. És vajon visszamenőleg tudnak-e emelni annyit, amivel kárpótolnak minket azért, hogy alul voltunk fizetve?

Azt is érdemes átgondolni, hogy azok a problémák, amelyek a váltás fő okaként arra ösztönöztek bennünket, hogy új állás után nézzünk, továbbra is fennállnak e majd. Lehet, hogy lesznek változások, de bizonyos dolgok ugyanazok maradnak.

Az is előfordulhat, hogy csak ideiglenesen akarnak megtartani minket azáltal, hogy ellenajánlatot adnak és valójában egy új és talán olcsóbb embert kezdenek el keresni a helyünkre, akit aztán majd nekünk kell betanítanunk.

És persze az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy a felmondásunk által jelezzük, hogy nem érezzük jól magunkat jelenlegi munkahelyünkön és ez akár a lojalitásunkat, a vállalathoz való hosszú távú hűségünket is megkérdőjelezheti a munkaadónk részéről. Ennek köszönhetően nem biztos, hogy a közeljövőben előléptetnek minket, sőt, egy nagyobb létszám leépítés alkalmával akár el is küldhetnek.

Bizonyos felmérések azt mutatják, hogy azok a munkavállalók, akik felmondásukat követően az adott cégnél ellenajánlatot fogadnak el, fél-egy éven belül végül önként távoznak. Egész pontosan 85 százalékuk 6 hónapon belül, 90 százalékuk pedig 12 hónapon belül. (Forrás: The Wall Street Journal)

Az ellenajánlat elfogadása további vegyes érzelmeket is kelthet bennünk. Például érezhetjük úgy, hogy pénzzel megvásároltak minket és előfordulhat, hogy azok a kollégák, akikkel eddig jó viszonyt ápoltunk, hasonlóképpen vélekednek majd rólunk és emiatt kapcsolatunk megromlik velük.

Felhasznált irodalom:

Abimato TV: A Játékos! – Béralku https://www.youtube.com/watch?v=wnVP15GNuu8

https://www.glassdoor.com/Salaries/index.htm

https://www.fizetesek.hu/

Pintér Zsolt: Hogyan csináljunk karriert?

Adecco Group, Way to Work, Career Center

 

Reklámok

Magyar Java fejlesztők! Tengerre fel!

Annak idején mélységesen felháborodtam amikor Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy ha nem tetszik az ami ma Magyarországon van, akkor el lehet menni külföldre. Ma már viszont nem az a kérdés, hogy ha nem tetszik a szituáció, akkor elmenjek-e vagy sem, hanem, az hogy mikor? Ma már annyira tragikus a gazdasági helyzet és idehaza sajnos hosszú, több évig elhúzódó válságra lehet számítani, hogy lassan már nem választás kérdése lesz, hogy menjek vagy maradjak, hanem sokakat a kényszer fog rávinni a távozásra.
Persze a válság nem most kezdődött, hanem évekkel azelőtt, hogy elérte volna a gazdaságilag amúgy is gyenge hazánkat. Úgy ért minket a válság, mint a tüdőgyulladás az AIDS beteget. 2008 őszén még sokan arról beszéltek, hogy az egészet eltúlozzák és 2-3 hónap alatt rendbe jön itt minden. Kormánypárti politikusok is azzal nyugtattak minket, hogy legfeljebb 2 százalékos gazdasági csökkenésre kell számítani. Aztán kiderült, hogy lesz az 4, 5, 6, sőt ma már tudjuk, hogy 10-12 százalék is. Az pedig természetes, hogy az ellenzék, annak ellenére, hogy komolyan aggódik a válság következményei miatt, eszközeihez mérten mélyíti a válságot, hiszen az ő érdekük meg az, hogy előrehozott választások legyenek és nyerjenek, elvégre a nagyobb kárt nem az ő gazdasági érdekcsoportjuk csinálta az országnak az elmúlt 7 szűk esztendőben.
Szóval 2008 elején már volt valami a levegőben, itt a Kárpát-medencében is. Szakértők arról beszéltek, hogy tisztulni fog a munkaerő közvetítő és személyzeti tanácsadó cégek köre, hiszen túl sokan vannak és 2008 végére majd sokan csődbe mennek. Arra még senki nem számított, hogy az országot elérő szökőár fogja elsodorni ezeket a magukat nagyképűen fejvadásznak nevező cégeket.
2008 áprilisában amikor egy bankban tárgyaltam, a menedzserekkel egyetértettük abban, hogy sok Java fejlesztő és informatikus van az országban, de ezek rejtőzködnek, stabilan ülnek valahol és nehéz őket felhajtani, majd levadászni és elhozni az adott cégtől. „A rossz gazdasági helyzet miatt van így” – mondtam, és már akkor komolyan gondoltam, mert ezek a jó Java fejlesztők már akkor sejtettek valamit. (Persze az őszödi beszéd után a bolond is látta, hogy lefelé megyünk a lejtőn.) Lehet, hogy ez nem volt tudatos, de ösztönösen érezték, hogy bár rengeteg jól fizető Java fejlesztői, JUnit tesztelői, J2EE architect, Java üzleti elemzői, vagy Java alkalmazás mérnöki pozíció vár rájuk, most ki kell várni a játék végét. És a játék vége az lett, hogy 2008 őszén már nem jelölt hiány jelentkezett, hanem álláshiány. Míg tavaly nagyjából 20 Java (főleg J2EE) pozíción dolgoztam egyszerre és nehezen találtam rá embert, ma 2-3 ilyen pozíción dolgozom egy időben és mindegyikre jut 20 ember. Míg 2007-2008-ban szinte csak 5-6 éves tapasztalattal rendelkező J2EE fejlesztőket kerestek, 2008 végétől, 2009 év elejétől, egyre nagyobb a kereslet a junior kategória iránt, mert például ők olcsóbbak.
A Java megrendelések száma tehát csökkent, de akik embert keresnek, azok legalább stabil, válságmentes cégek. Ilyenek például a vasúthoz köthető cégek (az autóipar nehézségei miatt), az energiaszektorban tevékenykedők, a szórakoztató- és médiaipar (mert szenvedélybeteg mindig lesznek), a feldolgozó és textilipar (mert ők már évekkel ezelőtt túljutottak egy válságon), hitelezési rendszereket fejlesztő cégek (hiszen a pénzt így is be kell hajtani, vagy az adósságot átütemezni), a nyílt forrású technológiákkal foglalkozó cégek (mivel ezeket a termékeket már az állam is veheti), de említhetnénk a gyógyszeripari cégeket is. És valljuk be, ide sorolhatjuk még azokat a cégeket, akik megengedhetik maguknak, hogy áraikat alacsony szinten tartsák, versenytársaik irreálisan magas áraival szemben.
Persze a stabil cégek is nagyon megnézik, hogy kit vesznek fel (jobban, mint valaha). Egyre jellemzőbb az is, hogy a kiválasztási folyamat eléggé elhúzódik, akár 5-6, vagy több hétre. Továbbá sokszor első körben határozott idejű szerződéseket kötnek és azokat alakítják át később határozatlan idejűre, „ha minden jól megy”.
A Java tesztek is egyre keményebbek. Vannak olyan átfogó elméleti tesztek, amelynek keretein belül olyan témákról kérdeznek, mint J2EE, JSP, JDBC, XML, stb. Aztán vannak a papíron kódolós tesztek, meg a „lefut-e a kód?” típusú tesztek, stb. Van olyan is ahol nem csak a Java programozási ismereteket, vagy a J2EE platform gyakorlati ismeretét tesztelik, de bedobnak SQL, vagy valamilyen egyéb szkriptelési kérdéseket is pluszban.
Visszatérve a válságra, az egy túlhajtott világ terméke. (Barátom, aki környezetmérnök nagyon jó atomreaktor-hasonlatokat szokott erről mondani. Nem vállalkoznék rá, hogy megismételjem.) Emlékszem, amikor azt szajkózták mindenütt, hogy az európai munkaerőnek, így az informatikusoknak és szoftverfejlesztőknek is, rugalmasabbnak kell lennie és heti 40 óra helyett dolgozzanak akár 48-50 órát is a munkavállalók. De kérdem kinek és minek? Azért, hogy most meg 4, 3 és 2 napos munkahetek legyenek és persze csökkentett fizetések? (Persze egyesek még mindig tagadják, hogy krízis lenne és megváltozott gazdasági környezetről beszélnek.)
A Java fejlesztők fizetési igényeiben is megmutatkozik, hogy rossz a helyzet, hiszen míg 2007-2008-ban arcátlanul nagy számokat mondtak, mostanában egyre többen gyakorolnak önkritikát és szerényebb fizetési igényekkel jönnek el interjúra. Nagyjából 10-20 százalékkal kérnek kevesebbet, mint 1-2 évvel ezelőtt.
Az is tapasztalható, hogy egyre többen állítják le saját vállalkozásukat és a milliós számlázott összegek helyett beérik az alkalmazotti viszonyhoz járó bruttó bérrel. Míg az elmúlt években 10-ből 8 Java fejlesztő pendítette meg a számlázós történetet, addig ma jó ha egy bemeri dobni ezt a merész témát interjún. Az egy-egy szerződéses, vagy alvállalkozói projektek busás, de bizonytalan hasznát feláldozzák a hosszú távú biztos munkahely reményében.
Reménykedésre adhat okot, hogy mivel rugalmasságuk és olcsóságuk miatt előtérbe kerülnek a nyílt forrású technológiák, bőven jut majd a Java programozóknak is munka. (Érdekes módon .NET technológiához köthető keresésből eddig sem volt túl sok, és 10 Java keresésre jó ha egy jutott belőle.) És itt nem csak rabszolgamunkára gondolok, hanem fel kell készülni, hogy egyre több fejlesztőt vonnak majd be a tervezésbe is, így nagy hangsúlyt kapnak a különböző szoftverfejlesztési módszertanok, az UML tervezés és az alapos OOP ismeretek. Hogy egy hitelbehajtási intézet fejlesztési vezetőjét idézzem, nem lesz elég programozónak lenni, hanem szoftverfejlesztővé is kell érni. Ilyen szempontból azok vannak előnyben akinél ez a szemléletmód már létezik, legyen szó akár kezdő Java fejlesztőről, vagy egy tapasztaltabb szakemberről. Mindenkinek erősítenie kell továbbá az üzleti szemléletmódot is, mert most az eddiginél is nagyobb hangsúlyt helyeznek majd arra, hogy a fejlesztő értse amin dolgozik, és érezze annak szerepét a vállalat üzleti folyamataiban és sikerességében. A szóbeli angolnyelvtudásról pedig nem is szeretnék hosszan beszélni, mert mindig azokat építik le elsőnek akik ebben a leggyengébbek és sajnos ők is fognak a legnehezebben új helyet találni, pályázzanak akár hazai magyar, hazai multinacionális, vagy külföldi cégekhez.
Én jelenleg úgy látom, hogy átmenetileg sokaknak kell majd külföldön munka után néznie, mivel jelenleg nem nagyon tolonganak azok a cégek, akik szoftverfejlesztő központokat akarnak hazánkba telepíteni. Aki már itt van, az is inkább leépít. Érezhető egyébként, hogy a korábban egyáltalán nem mobil magyar munkavállalók egyre rugalmasabbak és elindult bizonyos munkaerő áramlás a magyar városok között, ami azelőtt szinte elképzelhetetlen volt.
Ha menni kell, hova érdemes menni? – tehetnénk fel a kérdést.
Ausztria és Németország (ahol egyébként 30 ezer informatikus még mindig hiányzik) dobja magát, hiszen ezek vannak hozzánk a legközelebb földrajzilag és történelmi-kulturális szempontból is. Azonban itt a jelenleg kibontakozó protekcionista gazdaságpolitika akadályaiba ütközhetünk. De lehetne menni például Norvégiába, ahol nincs válság. Olyannyira nincs, hogy még ők adtak pénzt az Nemzetközi Valutalapnak. (Mi meg onnét vettünk fel nem is keveset.) Az olasz gazdaságról is azt mondják, hogy viszonylag jó formában van. Egyesek pedig Hollandiára esküsznek. És vannak akik még távolabbi vidékeket emlegetnek, beleértve Kínát és az Egyesült Arab Emírségeket.
Ha már tényleg kimegyünk, akkor viszont járjunk nyitott szemmel, tudatosan tanuljunk nyelveket, gyűjtsünk erőt és tapasztalatot és gondoljunk arra, mi lesz a válság után. Mindig legyen a szemünk előtt, hogy ha Magyarország kilábal a válságból, akkor számít mindarra a tudásra, amit külföldön szereztünk meg, s így lesz majd érdemes hazatérni.