Előadás a HVG Állásbörzén

Social media szerepe az álláskeresésben

Március 25-én a HVG Állásbörzén előadást tartottam az Adecco színeiben, melynek címe Social media szerepe az álláskeresésben volt. A késő péntek délutáni időpont és a gyönyörű tavaszi napsütés ellenére szépen megtelt az előadó tér és a sok érdeklődő között több ismerős arcot véltem felfedezni üzletei partnereim és régi kollégáim közül is. Az előadás lényegében azt vizsgálta, hogy a közösségi oldalak miként formálták át az álláskeresés világát, illetve az álláskeresés módszereit, eszközeit. Az előadás alapvetően a következőkre koncentrált:

• hagyományos álláskeresési eszközök internetes környezetben,
• online álláskeresés közösségi oldalak segítségével,
• hídszemélyek és döntéshozók a LinkedIn-en,
• közösségi fejvadászat, ajánlói rendszerek,
• internetes csatornák (blogok, fórumok),
• szakmai blogok a karrierépítés szolgálatában.

Online álláskeresés a közösségi oldalak segítségével

Ahogy azt az ÁllásStart 2011 számára írt cikkemben is írtam, az álláskeresés alapjai az elmúlt években mintsem változtak, inkább az eszközök azok, amelyek megújultak és minden eddiginél több lehetőség felkutatását teszik lehetővé számunkra. Ma már nem nyomtatott formában, borítékba csomagolva, levélcímre, vagy postafiókra küldjük el pályázatunkat, mely általában egy levelet, önéletrajzunkat, esetleg bizonyítványaink másolatát tartalmazza, hanem elektronikus levélben kell jelentkeznünk, vagy nem ritkán űrlapokon töltjük fel dokumentumainkat. Az az idő is elmúlt, amikor mindenki a HVG hasábjait böngészte, ha szeretett volna egy jó állásra jelentkezni, hiszen ma már a különböző álláskereső portálok naponta megújuló hirdetések ezreit kínálják. Ma már az internetes felületeken és közösségi oldalakon történő kapcsolatépítés is hatékonyabb, mint a hirdetésekre való észnélküli jelentkezés, majd a hosszas várakozás, gondolván, hogy „majd felhívnak”. A következőkben azt vesszük számba, hogy az internetes közösségi oldalak miként forradalmasították az álláskeresést, és hogy az általuk kínált eszközöket miként fordíthatjuk saját magunk javára, a sikeres elhelyezkedés érdekében.

Hagyományos eszközök internetes környezetben

Itt sincs új a nap alatt, hiszen, ahhoz, hogy elinduljunk az online közösségi oldalakon szerencsét próbálni, továbbra is szükségünk lesz egy jól megírt szakmai önéletrajzra, továbbá az „üzenetre”, amelyet el kell juttatnunk a döntéshozók felé, hogy értesülhessenek róla, hogy állást keresünk. Az önéletrajz például majdani internetes adatlapunk alapját képezheti, míg a motivációs levél, vagy az általános marketing levél elemeit kifejezetten az üzenet eljuttatására kell majd használnunk, hiszen senki sem küldözget önéletrajzokat és csatolt állományokat email-ben, anélkül, hogy leírná, miért is küldi.

Internetes csatornák az üzenet eljuttatására

Vegyük hát számba, hogy milyen csatornák, illetve oldalak vannak, ahol érdemes állást keresni. Első megközelítésben azt mondanám, hogy minden olyan internetes szolgáltatást fel lehetne sorolni, ahol cégek és döntéshozók adatait lelhetjük fel, hiszen ezek birtokában fel is vehetjük velük a kapcsolatot. Tehát a lényeg itt is az, mint régen, hogy kapcsolatok, „hídszemélyek” révén eljussunk ahhoz az emberhez, akivel majd személyesen tudunk találkozni és bemutatkozni neki. Kapcsolatokat lehet építeni blogok, mikroblog szolgáltatások (Twitter), honlapok adatai alapján, szakmai fórumokon, csevegő szolgáltatásokon (MSN, Skype) keresztül, levelező listák segítségével, közösségi oldalakon (Iwiw, Facebook), de talán a leghatékonyabbak az olyan szakmai közösségi oldalak, mint a LinkedIn, a Xing, az IT2IT, vagy a kevésbé ismert Spoke. Manapság a LinkedIn a legdinamikusabban fejlődő oldal, azonban a Xing már sokkal korábban létezett. De míg az előbbi nemzetközi és a cikk írásának időpontjában 75 millió felhasználója van, addig az utóbbi inkább német nyelvterületen, illetve történelmi gyökerekre visszavezethetően Közép-Kelet Európában terjedt el.

Az Adecco Magyarország Facebook oldala

Hídszemélyek és döntéshozók a LinkedIn-en

De nézzük, hogy miként lehet mondjuk a LinkedIn-en állást keresni? Természetesen érdemes feltölteni a profilunkat, amely nem más, mint az önéletrajzunk egy elektronikus változata lesz, sőt ha közvetlenül ide visszük be adatainkat, később akár önéletrajzunk törzsét is elkészítethetjük adatlapunkból, egyetlen gombnyomással. Érdemes a valóságnak megfelelő adatokat megadni, mivel a kamuprofilokat úgyis kiszúrják és ez inkább hátrányunkra, mint előnyünkre fog fordulni, nem is beszélve arról, ha referenciát kérnek majd rólunk, gyorsan kiderül az igazság.

Ha kész a profilunk, akkor érdemes kapcsolataink közé felvenni jelenlegi és volt kollégáinkat, akiken keresztül további kapcsolatokat építhetünk majd, továbbá szakmai csoportokhoz is csatlakozhatunk. Ez még mindig nem sokban különbözik a hagyományos kapcsolatépítéstől, csupán internetes felületen gyorsabban tudunk több emberhez eljutni.

Az sem nagy újdonság, hogy kereshetünk kifejezetten a munkáltatók, cégek által hirdetett állásokra, hiszen erre az álláskereső portálokon is van példa, ahol nem csak közvetítők hirdetnek. Az újdonság talán az, hogy itt rögtön a döntéshozókkal is felvehetjük a kapcsolatot, továbbá tájékozódhatunk arról, hogy kik is dolgoznak, vagy dolgoztak a cégnél, milyen a cég maga, és hová vándorolnak tovább azok, akik eljönnek a cégtől. Tehát a kapcsolatépítés egyenesen kötődik a közvetlen állásajánlatokhoz, így sokkal könnyebbé téve mind az álláskeresők, mind az emberi erőforrás után kutatók dolgát.

Adecco tanácsadók a LinkedIn-en

Ajánlói rendszerek

Manapság terjednek az olyan oldalak is, ahol nem csak a szakmai kapcsolatépítés miatt, vagy ügyfélkör bővítési szándékkal mennek a felhasználók, hanem kifejezetten a „közösségi fejvadászat” mozgatja őket. Ilyenek például a nemzetközi Zubka, vagy a magyar Premiumjobs, amely nem más, mint egy olyan ajánlói rendszer, ahol a közvetlen ajánló sikerdíjat is kap.

Itt megint csak az jár jól, aki kiterjedt ismeretséggel rendelkezik különböző szakmai körökben, hiszen minél több jó szakembert ajánl egy-egy pozícióra, annál nagyobb az esélye, hogy sikeres közvetítés esetén pénzt kap.

Persze azt látnunk kell, hogy legjobban itt is az oldal üzemeltetője jár, hiszen óriási adatbázist halmoz fel olyan jó szakemberekből, akikért előzőleg már hasonlóan jó szakemberek vállalták a személyes felelősséget.

“És Zsolt nem kap semmit?”

Álláshirdetések szakmai fórumokon

Ahogy azt egy előző cikkemben leírtam, sokszor nehéz pillanatokat kell annak átélnie, aki arra adja a fejét, hogy szakmai oldalra tegyen fel álláshirdetéseket. Az itt forgó közönség, jobban szólva közösség megjegyzéseit illetően rendkívül kritikus tud lenni a megjelenő pozíció leírásokkal kapcsolatban és bizony nem árt, ha a hirdetőnek nagy az önuralma. Természetesen az ember mindezt el tudja viselni, ha megfelelő humorérzékkel rendelkezik, és arra gondol, hogy az adott fórumon valóban olyan szakemberek olvassák az álláshirdetéseket, akik maguk is potenciális jelöltté válhatnak. Arról nem is beszélve, hogy sokat lehet tanulni a fórumozók által megfogalmazott kritikából is.

Javaslom, hogy csak az hirdessen ilyen oldalakon, aki ért valamennyit az adott témához, különben a tagok megeszik reggelire. Természetesen mind a fórumozóknak, mind a hirdetőknek van mit fejlődniük, a fórumok kereteiről nem is beszélve. A tapasztalat viszont az, hogy innét nem azok az emberek fognak jelentkezni, akiknek nagy a hangjuk, hanem általában azok, akik csendben vannak. A hangoskodóknak pedig azért kell köszönetet mondanunk, mert ők azok akik életben tartják a témát, amely így jól láthatóan mindig a lista tetejére kerül. 🙂

Adecco hirdetés a HUP-on

Szakmai blogok a karrierépítés szolgálatában

Ahogy azt a HVG Karrier Plusz 2011 digitális kiadványának készült cikkemben is írtam, első hallásra talán sokkolóan hangzik, hogy karrierépítéshez és álláskereséshez készítsünk blogot és a legtöbb HR-es azt mondja majd rá, hogy „Úristen, megint egy sült bolond, aki egy újabb képtelen ötlettel áll elő…”. Minek blogot készíteni, amikor ott vannak a jól bevált hagyományos dokumentumok, amikkel lehet pályázni? Az önéletrajznak is van több típusa: kronologikus, funkcionális, sőt hibrid, ha valakit az első kettő nem elégítene ki. Ha pedig valamit végképp nem tudunk beleírni az önéletrajzba, akkor meg ott vannak a kísérő levelek (marketing, motivációs, kapcsolatépítő). Sőt, van ma már LinkedIn profil, Xing profil, Iwiw, Facebook, MySpace, ahol aztán információk tömkelegét tárolhatják magukról az álláskeresők. Ez mind igaz, de mindig lesz olyan pályázó, aki az említett kereteken túl akar lépni és egy saját maga által szerkesztett felületen akar bemutatkozni, és persze mindig lesz olyan munkaadó, aki minél jobban meg akarja ismerni a munkavállalót, mielőtt felveszi.  Arról pedig nem is beszélve, hogy álláskereső napló vezetése mindig is tanácsos volt, annak érdekében, hogy könnyebben nyomon követhessük, hogy mikor kivel találkoztunk, miről tárgyaltunk és mik a következő lépések, amelyeket meg kell tennünk az állás megszerzése érdekében.

Ma már a blogok az igazi véleményformálók

A „weblogok” ma már mindent behálóznak és nagyobb a befolyásuk, mint az előre szerkesztett céges honlapoknak, vagy az elektronikus sajtónak. A hagyományos naplóból, mint műfajból, nőtték ki magukat. Ugyanúgy, ahogy régen, a blogok lehetnek nyilvánosak, akárcsak azok az úti naplók, amelyek egykor a nyomtatott sajtóban jelentek meg, a nagy gyarmatosítások korában, vagy magánjellegűek, mint például politikusok titkos naplói, amelyekből sokkal jobban meg lehet ismerni a történelmet, mint a száraz, sokszor manipulált jegyzőkönyvekből. Az internetes napló lényege tehát az, hogy időről-időre újabb bejegyzésekkel bővüljön.

Készítsünk karrierépítő blogot!

A blognak több típusa létezik. Beszélhetünk többek között személyes, tematikus, elmélkedő, közös, politikai és vállalati blogokról. Az általunk szerkesztendő karrierépítő blog egy olyan komplex blog, amely témáját tekintve az álláskeresésre, a szakmai előmenetelre koncentrál és bejegyzéseivel is azt támogatja. Két fő részre lehet osztani, ahogyan erre már utaltam. Lesz egy privát része, amit csak mi látunk és segít bennünket abban, hogy nyomon kövessük találkozóinkat, interjúinkat. Lesz még egy nyilvános része is, ami gyakorlatilag bárki számára elérhető és böngészhető a világhálón. Míg a privát rész inkább az aktív álláskeresést támogatja, addig a nyilvános rész inkább stratégiai szinten támogat bennünket a karrierépítésben.

Privát bejegyzések a pályázatkövetés és a felkészülés szolgálatában

Nézzük részletesen, hogy mi is kerüljön a privát részbe? Minden telefonbeszélgetés, kapcsolatépítő találkozó és állásinterjú után készítsünk feljegyzéseket. Minél előbb, annál jobb. Ha mást nem is teszünk, csak egy vázlatot készítünk hazafelé a villamoson, vagy vonaton az már nagy segítség lesz ahhoz, hogy otthon aznap, vagy másnap leírjuk naplónkba a történteket. Írjuk be egy SMS-be a címszavakat és posztoljunk mobilunkról blogunk privát részébe. Majd otthon fejtsük ki, hogy pontosan mi volt az interjú forgatókönyve, milyen kérdéseket tettek fel nekünk, arra mit válaszoltunk, milyen hibákat követtünk el, mit kell majd legközelebb másképp csinálnunk, mi az amit kért tőlünk az interjúztató a jövőre vonatkozóan, melyek a következő lépések és mi az érzésünk, a benyomásunk az egészről, úgy általában? Első hallásra lehet, hogy felesleges erőfeszítésnek tűnik mindez, de már az első alkalom után érezni fogjuk a hasznát, hiszen így minden részletet gyorsan visszakereshetünk, sőt ha az egyes cégekhez kapcsolódó bejegyzésekhez egy adott címkét rendelünk, akkor egyetlen lapon végigolvashatjuk teljes történetünket az adott vállalattal kapcsolatban, telefonhívásoktól, az interjúkon át, a visszajelzésekig.

Ez mind szép és jó, de mi a helyzet a nyilvános bejegyzésekkel? Ezek mi célt szolgálnak?

Nyilvános szakmai bejegyzések

Nos, az elektronikus napló nyilvános része az, ahol olyan terjedelemben és keretek között mutatkozhat be egy jó szakember, amilyenben csak akar.

Legszerencsésebb, ha blogunk gerincét általunk készített szakmai jellegű bejegyzések és cikkek alkotják. Hangsúlyozni kell, hogy csak azoknak a bejegyzéseknek valódi értéke, amelyeket a szerző maga ír. Semmi értelme szakmai hírek, vagy cikkek újbóli ismétlésének, hiszen erre ott van mondjuk a Twitter, a FaceBook, illetve a LinkedIn üzenőfala. Tehát itt nem csupán tartalom megosztásról van szó, hanem valódi szellemi termék alkotásáról, illetve értékteremtésről. Természetesen a modern blogszolgáltatók erre is találtak megoldást, hiszen a bejegyzéseinket szegélyező sávokba tehetünk például blogroll-t, amely kedvenc szakmai blogjainkat szemlézi, vagy RSS dobozokat, amelyekben bizonyos honlapok friss bejegyzéseit listaszerűen jeleníthetjük meg látogatóink számára.

Lehetőségünk van még a blog-gerinccel párhuzamos oldalak létrehozására, amely ideális lehet adatlap, vagy önéletrajz közlésére. Ha az önéletrajznak külön lapot szentelünk, ügyeljünk arra, hogy PDF, vagy DOC formátumban is le lehessen tölteni a kérdéses dokumentumot. Külön lapon jeleníthetjük meg referenciáinkat, projektjeinket, vagy bármit, amit fontosnak tartunk szakmai tevékenységünkkel kapcsolatosan és szeretnénk kiemelt helyen kezelni.

Természetesen bejegyzéseinket is kategorizálhatjuk, címkézhetjük, és kiemelve a blog tetejére tehetjük a legfontosabbakat.

Ez is nagyszerű, de mi haszna, ha ész nélkül gyártjuk a tartalmakat. Mégis hogyan szolgálja ez az álláskeresést?

Karrierépítés népszerű bloggal

A lényeg, hogy figyeljenek fel ránk szakmai körökben, és ha valaki valóban kíváncsi szakmai hátterünkre, akkor az előbb leírt módon elkészített internetes napló rengeteg információval fog szolgálni számára. Mindenekelőtt látni fogja, hogy szeretjük szakmánkat és elkötelezettek vagyunk iránta. Manapság ilyen munkavállalókat keresnek leginkább. Vagyis olyanokat, akik élnek halnak a szakmájukért, hiszen azokra mindig lehet számítani a munkában is, akiknek szinte hobbijuk a szakma.

Persze nem elég tartalmakat gyártani, meg is kell osztani azokat. Ezekre tökéletesen alkalmasak a már említett közösségi oldalak. A legtöbb blogszolgáltató lehetővé teszi számunkra, hogy posztjainkat, akár azonnal megjelenítsük a FaceBook-on, a Twitter-en és a LinkedIn-en is. Ez fordítva is igaz, tehát a blogon és a LinkedIn is megjelenhet az, ami mondjuk a Twitter-en.

Érdemes továbbá blogunkat felvetetni különböző szakmai blog-, illetve honlap-gyűjteménybe is, annak érdekében, hogy szakmai körökben könnyebben ránk találjanak. Lényeg az, hogy az általunk szerkesztett internetes napló mindig fókuszban legyen, amely így már nem is csak az álláskeresés, de egyenesen a karrierépítés szolgálatába fog állni.

Egy karrierépítő blog példája

Hadd állítsam példaként egyik volt MBA csoporttársam internetes naplóját, amely a http://sandor.peterbencze.eu/ link alatt érhető el.

Erről a naplóról elmondhatjuk, hogy lényegre törő, letisztult, átlátható arculattal rendelkezik. A blog törzsét angol nyelvű szakmai cikkek képezik, amelyet kollégái, vagy szaktársai valószínűleg nagy kíváncsisággal olvasgatnak. Vannak itt rövidebb és hosszabb bejegyzések is, de kiemelném a turbinatesztelésről szóló cikket, amely valódi professzionális megközelítést tükröz. Szimpatikus, hogy már a főoldalon van egy fényképes bemutatkozás, hiszen így sokkal barátiabb az egész napló hangulata. Ami még nagyon jó, hogy a szerző részletes önéletrajza az oldalsávon található dobozból közvetlenül letölthető PDF formátumban, továbbá kint van a LinkedIn profilhoz és a privát bloghoz tartozó közvetlen link is. Amit még kiemelnék, az a látogatottsági számláló, amely azonnali visszajelzést ad mind a szerzőnek, mind a látogatónak, hogy mennyire népszerű, vagy releváns a blog. (Persze lehet egy blog gyakran látogatott, ha ebből nem vagyunk képesek hasznot húzni.)

A következő oldal a Skills / Abilities címet kapta, s ennek keretein belül foglalja össze azt, hogy milyen, a munkában hasznosítható képességekkel és készségekkel rendelkezik, továbbá, hogy miként oldja meg a konfliktusokat, mi jellemzi motivációját, a csapatmunkához való hozzáállását és üzleti kultúráját. Nagyon jó hangulatcsináló rész mielőtt az ember tovább ugrana a konkrét szakmai tapasztalatokat tartalmazó Professional Experience fülre.

A szakmai tapasztalatról szóló oldal leginkább egy kronologikus önéletrajzra emlékeztet, amely hordoz magában funkcionális elemeket is. Nagyon szép ívet mutat a karrier, hiszen látszik, hogy nem váltott gyakran, viszont szervezeten belül sokat fejlődött. Ez főleg abból látszik, hogy szoftverfejlesztőként indult, majd tesztelési területen folytatta szakmai pályafutását, később pedig tesztelőből lett tesztelési vezető.

Külön oldalt szán a blogger a képzettségnek a Qualification oldalon. Itt nem csak a diplomát adó iskolák szerepelnek, mint az MBA, vagy a villamosmérnöki képzések, hanem a tréningek, nyelvi adottságok, továbbá az IT ismeretek is. Ez jó összefoglaló lehet annak, aki főleg a képzettség oldaláról kívánja megközelíteni a pályázó alkalmasságát.

Végül pedig, hogy még ember közelibb legyen a bemutatkozás, egy külön oldalon ismerkedhetünk meg a naplóíró magánéletének és szabadidős tevékenységének bizonyos részleteivel is.

Mivel ennek a cikknek a keretei nem teszik lehetővé, hogy egy blog elkészítését ismertessük a következő linken találhatjuk a szerkesztés lépéseit, egy konkrét példával illusztrálva: https://spillerlaszlo.wordpress.com/2010/12/08/blogkeszites/

Összegzés – A személyes találkozó elkerülhetetlensége

A blogok szerepe ma már sokkal nagyobb a munka világában, mint gondolnánk. Ez a cikk csak a karrierépítésre és az álláskeresésre koncentrál, de sok cégnél ma már blogok hálózatán és közösségi oldalakon folyik a céges kommunikáció. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, ma fokozottan ki kell használnunk a világháló kínálta lehetőségeket, úgy, hogy azokat a hagyományos eszközökkel kombináljuk. Nem elég blogot készíteni, arra folyamatosan írni is kell, méghozzá olyan cikkeket, amely érdekes lehet az általunk képviselt szakmai közösség számára. A karrierépítés mindig is összetett dolog volt. Nem elég szakmailag jónak lenni, annak is kell látszani és ezt közölni kell a külvilág felé is. Önéletrajzot az ember csak akkor küld valahová, ha ég a ház, viszont szakmai blogot folyamatosan írhat. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy ne nekünk kelljen állás után szaladgálni, hanem mi legyünk azok, akikre rátalálnak, és akiket megkeresnek, ha adódik egy jó továbblépési lehetőség.

Láthatjuk, hogy az internet és a ráépülő közösségi oldalak, akárcsak sok minden mást, az álláspiacokat is felpörgették. Ma már eszközök tucatjai teszik lehetővé számunkra, hogy hatékonyan és eredményesen keressünk állást. Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni. A cél mindig a személyes találkozó, amit semmilyen Facebook-os üzenetváltás, csevegés és skype-konferencia nem helyettesíthet. Az internet eszköz csupán, amely segít eljutnunk a döntéshozókhoz, az első benyomás azonban már teljes mértékünkben személyes kisugárzásunkon múlik.

Hírdetés

A Nagy Testvért is megfigyelik!

Információgyűjtés a munka világában

Ez a cikkem  az ÁllásStart 2010-ben jelent meg Kádár Elza jóvoltából

A teljes cikk itt is letölthető: ÁllásStart 2010 – Digitális kiadvány

Ezt a címet egy az egykori NDK-ban játszódó ipari kémekről szóló regénynek is adhattuk volna, de jelen esetben az a célunk, hogy számba vegyük, hogy manapság a munka világában, álláskereséstől a munkavégzésig, milyen módszerekkel figyelik meg egymást a szereplők.

Látni fogjuk, hogy az emberi munka fejlődésének gyümölcseként és a számítógépek elterjedésének köszönhetően, ma már sokkal kifinomultabbak a megfigyelési technikák, mint 100 évvel ezelőtt. Kielemezzük, hogy hogyan épül be manapság a kiválasztásba a jelöltek elektronikus lenyomatainak felderítése, majd arra is rávilágítunk, hogy bizony az álláskeresők is alaposan lenyomozzák leendő munkáltatójukat, vagy az őket interjúztató tanácsadókat.

Fordított sorrendben haladva kezdjük azzal, amikor az embernek már van munkahelye és a munkáltató megfigyeli a munkavégzést. Munkahelyi megfigyelés azóta létezik, amióta az emberi munka, mint közösségi tevékenység elterjedt. Már a sumér birodalomban is léteztek munkafelügyelők, akik a termés betakarításánál arra ügyeltek, hogy az ott dolgozó emberek ne lopjanak a learatott gabonából, illetve, hogy munkájukat megfelelően végezzék el és csak pihenőidőben tartsanak szünetet. Ma a munka világát a számítógépek uralják, legyen szó akár termelésirányításról, vagy szoftverfejlesztésről. És mivel ezek a számítógépek programozhatóak, lehetőség van olyan szoftverek készítésére, amelyek adatokat gyűjtenek az adott számítógépen folyó tevékenységről és hálózaton keresztül továbbítják azokat egy másik számítógépre. Magyarul minden feltétele adott a számítógépes tevékenységek megfigyelésére és elemzésének.

Az említett munkahelyi kémprogramok általában a következő tevékenységeket „figyelik meg”, akár naplózás révén, vagy elektronikus képernyőmentéseket készítve az adott gép monitoráról:

¨     alkalmazások aktivitása,

¨     internetes keresések,

¨     látogatott honlapok,

¨     elektronikus levelezés (email, webmail) tartalma,

¨     internetes csevegés (chat) tartalma,

¨     billentyűzet leütések (jelszavak rögzítése is!),

¨     felhasználói aktivitás,

¨     állomány- és dokumentummozgások,

¨     hálózati aktivitás.

Egy általam végzett privát felmérés során 200 magyarországi vállalat IT szakemberét kérdeztem meg a munkahelyi számítógépes megfigyelésről és válaszaikból kiderült, hogy megfigyelő rendszert szinte mindenhol alkalmaznak, bár a módszerek igen változatosak a hagyományos kamerás megfigyelő és beléptető rendszerektől kezdve, a telefonhasználat ellenőrzésén keresztül, egészen a látogatott honlapok naplózásáig.

A felmérésből az is kiderült, hogy az említett rendszereket inkább akkor hívják segítségül, ha valamelyik dolgozónál szokatlan eseményre lesznek figyelmesek, vagy egy adott ügyet szeretnének kivizsgálni. A számítógépes tevékenységek megfigyelésétől azt várják, hogy csökkentse a helytelen internet használatot (pl. erőszakos vagy pornográf oldalak látogatása), növelje a munkahelyi hatékonyságot, és hogy megóvja a bizalmas vállalati információkat.

A válaszadók úgy vélték, hogy az alkalmazottak munkaidejük 70-80 százalékát töltik munkavégzéssel, a többit másra fordítják, és ebben ott van a nem munkával kapcsolatos  internetezés csakúgy, mint a számítógépes játékok űzése, vagy a magánjellegű internetes csevegés (MSN, Skype). Véleményük szerint a dolgozók teljesítményét mintegy 20-30 százalékkal lehet növelni munkahelyi kémprogramok bevezetésének köszönhetően. A válaszadók kétharmadánál már történt elbocsátás amiatt, hogy valaki megszegte az elektronikus levelezésre, vagy az internet használatra vonatkozó szabályzatot és a legfőbb okok között említették a túlzott mértékű magáncélú internet használatot, a sértő nyelvezetet elektronikus levelezés során és a bizalmas vállalati dokumentumok kiszivárogatását email-ben.

De nézzük meg mi a helyzet abban az időszakban, amikor egy adott munkára a megfelelő szakember kiválasztása folyik? Vajon a munkaerő közvetítők, személyzeti tanácsadók, fejvadászok és persze a leendő munkáltatók milyen csatornákon nyomozzák le a lehetséges jelölteket? Sokan ma már nem bíznak a megadott referenciákban, hiszen mindenki arra törekszik, hogy olyan személyt adjon meg, aki feltehetően jót mond majd róla, sőt, elvileg meg is kell beszélni az adott referenciaszeméllyel, hogy mit is fog rólunk mondani, illetve, hogy várhatóan milyen kérdésekkel fogják megkeresni. Nem is beszélve az előre megírt referencialevelekről, vagy LinkedIn-es ajánlásokról, amikor általában azt kéri a referenciát adó személy, hogy „írjad meg helyettem, hogy mit szeretnél, én meg majd aláírom”.

Éppen ezért mára nagyon elterjedtté vált, hogy az előszűréshez lenyomozzák a jelölt interneten fellelhető elektronikus lenyomatait is. Ha benyomást szeretnénk kapni az interjúalanyról, akkor ma már elég ha rámegyünk olyan közösségi portálokra, mint az iwiw vagy a Facebook és máris érezzük, hogy kivel fogunk találkozni. Az ilyen helyeken sokszor megtudhatjuk az adott személy hobbiját, kedvenc zenéjét, kedvenc állatát, de az ott szereplő fényképeken keresztül benyomást szerezhetünk az adott ember személyiségéről is. Vannak szélsőséges esetek, amikor az ilyen oldalakon valaki túlhangsúlyozza politikai, vagy vallási, netán szexuális beállítottságát, s ezt az érdeklődő ilyenkor akarata ellenére is látja. Rosszabb, amikor olyan fényképeket, vagy videókat rak fel magáról a lap tulajdonosa, amin valamilyen erőszakos cselekedetet, vagy félreérthető pózt örökít meg. Pályafutásom során volt egy jelölt, aki mellém akart jönni asszisztensnek és miután megnéztem az iwiw profilját, nemet mondtam, mivel a képeken az összetört motorját, nyílt törését, a barátnője fojtogatását örökítette meg és azt, ahogy pisztolyt szegez saját homlokához.

A közösségi portálok mellett sok mást találhatunk a jelöltekről az interneten. Érdemes megnézni, hogy az adott egyén ír-e blogot, netán csiripel-e a Twitter-en, vagy hozzászól-e egyes fórumok témáihoz és ha igen, milyen stílusban teszi azt. A durvaságok és a normális viselkedési formáktól való eltérés az ilyen helyeken is rögtön szembeötlő. Így hát ha állást keresünk, érdemes azzal tisztában lennünk, hogy rá fognak nézni az általunk szerkesztett elektronikus tartalmakra, tehát minden álláskeresőnek azt javasolnám, hogy a vitás részeket távolítsa el. Persze tisztában kell lennünk azzal, hogy az elutasítás indokában soha nem fog az szerepelni, hogy „azért nem hívjuk be interjúra, mert csúnyákat írt egy levelező listára”, hiszen csupán ezért nem is lehetne egy amúgy kitűnő szakembert elutasítani, de a kiválasztás során nem csak a szakértelmet, hanem a személyiséget is figyelik és bizony az ilyen dolgok tudat alatt is befolyásolják a döntéseket.

De ne higgyük, hogy csak szerencsétlen dolgozót figyelik, akit amúgy is azért fizetnek, hogy a munkahelyen dolgozzon, és azért nyomozzák le, mert a megfelelő személyt keresik az adott helyre! Az álláskeresők ugyanolyan kemény, ha nem keményebb módszerekkel nyomozzák le leendő munkáltatójukat az interneten, mint a toborzást végző szakemberek, már akinek van hozzá érzéke. A profi álláskereső mindig a döntéshozóhoz juttatja el pályázati anyagát és ennek érdekében adatokat és információt kell gyűjtenie. Döntéshozók neveihez hozzájuthatunk a megcélzott cég honlapján, vállalati listákon, céges adatbázisokban, internetes üzleti magazinokban, és hát a LinkedIn-en, amely kifejezetten szakmai alapon működő kapcsolatépítő oldal. A döntéshozó nevéből és a céges domain névből könnyedén képezhetjük az email címet, ha ismerjük az ott érvényes email cím kiosztási konvenciót. Megy mint a karikacsapás, és már küldhetjük is az email-t, de vajon mit szólnak hozzá, ha ismeretlenül küldözgetünk leveleket vezérigazgatóknak. Ezért javasolnám, hogy inkább próbáljunk valamilyen kapcsolatot találni az adott személyhez, mielőtt neki állunk kéretlen leveleket küldözgetni. A kapcsolatépítésre remek eszközök állnak rendelkezésre az olyan portálokon mint a LinkedIn vagy a Spoke, hogy csak az elektronikus lehetőségeket említsem.

Összefoglalásként megállapítatjuk, hogy ma már mindenkiről találhatunk elektronikus lenyomatot, legyen szó akár az internetről, egy munkaállomásról és láthatjuk azt is, hogy ma már nem csak a dolgozókat érinti ez, hanem bizony a döntéshozókat is. Vigyázat, mert a Nagy Testvért is megfigyelik!