Kevés fejvadász cég mondhatja el magáról, hogy a Balaton mellett dolgozik és onnét támogatja egyik fő partnerét.
Márpedig én és munkatársaim ezt tesszük, hiszen Siófokon ütöttük fel főhadiszállásunkat, s innét járunk be napi szinten a közelben lévő amerikai ügyfelünk irodájába, ahol helyben (on-site) támogatjuk nyitott pozícióik betöltését.
Számomra ez nagy élmény, hiszen ha este, a parton sétálva áttekintek a tó túloldalára, akkor szülővárosom, Balatonfüred megújult fényeit láthatom. De a távolban pislákolnak a kivilágított tihanyi apátság körvonalai is, amelyek arra emlékeztetnek, hogy az I. András által alapított kolostor a török időkben erődként szolgált, majd az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak nyújtott menedéket egy ideig.
Érdekes, hogy amerre a magyar ember jár saját hazájában, mindenütt megelevenedik a történelem. Persze ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, keresnünk is kell a történelmi emlékeket és a történelmi személyek emlékét. Sokan nem foglakoznak ezekkel a dolgokkal, mert nem értik, hogy miről is van szó valójában… Hát arról, hogy történelmi példaképek nélkül nem lehet igazán nagy dolgokat alkotni, s ezt a szomszédaink régóta tudják már, melynek köszönhetően gazdasági fejlődés szempontjából rendesen le is hagytak bennünket az utóbbi években. Talán eljött az idő, hogy mi is másképp gondolkodjunk és Győzike helyett inkább Széchenyit állítsuk példaképül a magyar embereknek.
Imádok sétálni a Balaton parton tavaszi estéken, és azon töprengek, hogy az egészség mellett mi az ami még fontos. Rájövök, hogy a család és a munka, s ezért egyetértek a munkaalapú társadalom és a családok támogatásával. Azt pedig szomorúnak tartom, hogy az elmúlt 8 évben több mint egy millió forintot vett ki a családi kasszákból az előző kormányzat. Tudom, hogy ezt nem fogjuk visszakapni egyik napról a másikra, meg persze nem is szeretnék segélyből élni, de úgy érzem, ha az általam megtermelt jövedelem után a családom adókedvezményt kaphat, az engem is jobb teljesítményre sarkall majd. Pont azért nagyok az elvárások az új kormánnyal szemben, mert míg sokan törvénytelenül, munka nélkül gazdagodtak, addig a magyar vállalkozók és dolgozók sorra a csőd szélére kerültek. De a józanul gondolkodó ember nem is azt várja tőlük, hogy osztogassank, hanem sokkal inkább azt, hogy lehetőségeket teremtsenek, s ha erre képesek lesznek, akkor ismét fejlődhet majd a magyar gazdaság.
Sétám végére járok és elfáradok… Nem érdekel már a poltika, csak az élet. Holnap dolgozom, s korán kell kelnem. Ma már nem fogom megnézni az email-jeimet, mert akkor biztosan nehezen alszom el.
Inkább felhívom a feleségemet és megkérdem tőle, hogy mit csinál a lányom. Így nyugodtan alszom majd.
The Weblog of Spiller The IT Headhunter 