IT Toborzási Gyakornok

Az Adecco a világ vezető, nemzetközi hátterű HR szolgáltatója. Saját csapatunkba, Budapestre, munkaerő közvetítési üzletágunkba keresünk gyakornoki program keretében munkatársat az alábbi pozícióba teljes munkaidőben:

IT Toborzási Gyakornok

Feladatok:

• IT toborzási tanácsadók munkájának támogatása.
• IT szakemberek keresése szakmai fórumokon, közösségi oldalakon, adatbázisokban.
• Hirdetések megjelentetése és kezelése álláshirdető portálokon és szakmai csatornákon.
• IT szakemberek angol nyelvű telefonos előszűrése a megadott profilok alapján.
• Szakmai- és ügyfélinterjúk szervezése.
• Szakmai interjúkon megfigyelőként való részvétel.
• Kapcsolattartás ügyfelekkel, megrendelőkkel: jelöltek státuszának egyeztetése, szakmai tesztek kezelése.
• Az Adecco adatbázisának karbantartása.
• Saját szakmai rendezvények (Adecco IT Academy) szervezése.
• Folyamatos részvétel Adecco-s szakmai tréningeken.
• Részvétel kreatív toborzási anyagok (videók, grafikák) megalkotásában, terjesztésében.
• Kapcsolattartás főiskolákkal, egyetemekkel, előadások szervezése hallgatók részére.
• IT szakember igénnyel rendelkező ügyfelek felkutatása.

Elvárások:

• Diploma vagy folyamatban lévő főiskolai vagy egyetemi tanulmányok.
• Érdeklődés az IT és a HR terület iránt.
• Internetes eszközök és közösségi csatornák átfogó ismerete.
• Folyékony angol nyelvtudás.
• Kiváló kommunikációs készség.
• Jó kapcsolatteremtő képesség.
• Nyitottság az újdonságokra.
• Módszeresség.

Amit nyújtani tudunk:

• Karrierlehetőség IT toborzási tanácsadói területen.
• Folyamatos szakmai továbbképzések.
• Folyamatos nyelvgyakorlási lehetőség.
• Rendszeres csapatépítő-, közösségi és sport programok.
• Versenyképes gyakornoki juttatási csomag.

Ha ajánlatunk felkeltette érdeklődését és alkalmasnak érzi magát a pozíció betöltésére, kérem magyar és angol nyelvű önéletrajzát a pozíció megnevezéssel küldje Spiller László vezető IT toborzási tanácsadónk részére a laszlo.spiller@adecco.com címre vagy hívja a +36 30 291 3089-es telefonszámot.

Reklámok

Looking for the best IT Trainee

rohamosztagos

Egy felvásárlás kérdései

A héten attól volt hangos a személyzeti tanácsadók világa, hogy egy nagyobb cég felvásárolt egy bár jó nevű, de kisebb céget, miközben a kisebb cég vezetője lett az újonnan létrejövő gigantikus toborzó cég feje. Többen is megemlékeztek az aktusról. Volt aki viccesen, volt aki szarkasztikusan, míg mások egyszerűen érdekesnek találták a dolgot. Első gondolatom az volt, hogy nekem is kellene egy cikket írnom, de aztán gyorsan elvetettem, mert nem akartam ilyen módon reklámot csinálni a konkurenciának. Aztán egyik jó barátom blogjáról lekerült egy, az egyesülést humorosan bejelentő bejegyzés, s helyette egy helyreigazítás, illetve bocsánatkérés jött le. Ez arra ösztönzött, hogy mégis szenteljek néhány sort a felvásárlásnak és visszhangjának.

Az első gondolat sokakban biztosan a káröröm volt, hogy „na végre, egy cég eltűnik a piacról”. A második gondolat ez lehetett, hogy bár eltűnik egy cég, de helyette egy sokkal nagyobb és erősebb csapat jelenik meg a toborzás világában. A harmadik gondolat, illetve kérdés az lehetett, hogy vajon miért kellett a kisebb, de jó nevű céget a nagyobbnak bekebeleznie? A negyedik az lehetett volna, hogy akik eddig kötődtek az egyik, vagy másik céghez, akár dolgozói, akár jelölt, akár ügyfél oldalról, most megmaradnak-e a gigantikus cég mellett? Az ötödik kérdés pedig az, hogy egyesekben milyen félelmet kelt mindez, ha arra kényszerülnek, hogy tiszteletüket úgy fejezzék ki az új óriás cég iránt, hogy még a humorért is bocsánatot kell kérni?

Vegyük sorra a kérdéseket, és próbáljunk meg ésszerű válaszokat találni rájuk.

Először is Magyarországon több toborzó cég van, mint amit a piac el tud tartani, ez biztos, ezt már érezzük évek óta. Ez olyan, mint amikor a Balaton parton mindenki kiadta a szobáját, meg borozót nyitott, mert ha a szomszédnak megy, akkor nekem miért ne menne, bár én nem vagyok kocsmáros. Tisztulás szempontjából tehát ez a folyamat jó, bár hogy jó név el fog tűnni a piacról. A második gondolat viszont helyes, miszerint egy nagyon erős csapattal kell majd ezután versenyeznie a többi szereplőnek.

A harmadik kérdés a közvetlen okokra keresi a választ. Erre nehéz válaszolni, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi folyik a színfalak mögött, csak következtetni lehet az igazságra. Valószínűleg a kisebb cégnek sok lehetett az adóssága és kellett egy nagy cég, aki mentőövet dob neki. Biztos, hogy jól járt a kis cég tulajdonosa is, hiszen komoly összeget tehetett zsebre és saját emberét adhatja az új cég menedzsmentjébe. A nagy cég pedig olyan speciális területeken nyerhet új ügyfeleket, amelyeken eddig nem voltak olyan erősek. És ne feledjük, a nagy cég nevén fog továbbfutni a gigaüzlet.

A negyedik kérdésre pedig az a válasz, hogy nagy veszteségek nem fogják érni a gigacéget, hiszen mindenki általában az erősek mellé áll, bár leépítések nem elképzelhetetlenek. Az új vezető biztosan ragaszkodik majd a régi gárdájához, de lehet, hogy ez egy jó ürügy lesz számára, hogy megszabaduljon azoktól, akikkel nem volt megelégedve. Ami a kisebb cég ügyfeleit illeti, biztos ragaszkodnak majd a vezető személye miatt az új gigapartnerhez. A jelöltek kérdése már kényesebb, bár szerintem a jelölt ahhoz ragaszkodik, aki több lehetőséget tud számára felajánlani. Itt inkább az lesz majd a kérdés, hogy az új gigacég önéletrajz kereskedelmet folytat-e, és szétszórja a jelöltek anyagait a nagyvilágba, vagy pedig szakszerűen, szakértő tanácsadók által interjúzott jelölteket ad át a partnereknek, profilba vágó pozíciókra.

Az utolsó kérdésre pedig azt a választ adnám, hogy legjobb, ha a versenytársakról nem ír és nem mond az ember semmit. Bár én ezt most megszegem. Ha jót mond az ember az a baj, ha rosszat, az a baj. Volt, hogy jót mondtam és azt hallottam vissza, hogy becsméreltem a konkurenciát. Volt, hogy jogosan kritizáltam és igazam lett, de megsértődött a konkurencia. Azt pedig tragikomikusnak tartom, hogy humorizálni sem lehet. Nem azzal tisztelem meg versenytársamat, hogy ezt folyton hangoztatom, és megalázkodom, hanem azzal, hogy magasra teszem a mércét és ezt tőle is megkövetelem. Sokan azt képzelik, hogy a verseny célja az, hogy jó barátoknak mutatkozunk, közben meg hátba döfjük a másikat. A verseny célja az, hogy győztesek legyünk, hiszen általában csak egy aranyérmet osztana ki. Az új gigacég is ezt teszi, hiszen számára nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem, amelyet egyedül kíván kivívni, ameddig nem akad kihívója.

Siófokról toborzunk

Kevés fejvadász cég mondhatja el magáról, hogy a Balaton mellett dolgozik és onnét támogatja egyik fő partnerét.

Márpedig én és munkatársaim ezt tesszük, hiszen Siófokon ütöttük fel főhadiszállásunkat, s innét járunk be napi szinten a közelben lévő amerikai ügyfelünk irodájába, ahol helyben (on-site) támogatjuk nyitott pozícióik betöltését.

Számomra ez nagy élmény, hiszen ha este, a parton sétálva áttekintek a tó túloldalára, akkor szülővárosom, Balatonfüred megújult fényeit láthatom. De a távolban pislákolnak a kivilágított tihanyi apátság körvonalai is, amelyek arra emlékeztetnek, hogy az I. András által alapított kolostor a török időkben erődként szolgált, majd az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak nyújtott menedéket egy ideig.

Érdekes, hogy amerre a magyar ember jár saját hazájában, mindenütt megelevenedik a történelem. Persze ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, keresnünk is kell a történelmi emlékeket és a történelmi személyek emlékét. Sokan nem foglakoznak ezekkel a dolgokkal, mert nem értik, hogy miről is van szó valójában… Hát arról, hogy történelmi példaképek nélkül nem lehet igazán nagy dolgokat alkotni, s ezt a szomszédaink régóta tudják már, melynek köszönhetően gazdasági fejlődés szempontjából rendesen le is hagytak bennünket az utóbbi években. Talán eljött az idő, hogy mi is másképp gondolkodjunk és Győzike helyett inkább Széchenyit állítsuk példaképül a magyar embereknek.

Imádok sétálni a Balaton parton tavaszi estéken, és azon töprengek, hogy az egészség mellett mi az ami még fontos. Rájövök, hogy a család és a munka, s ezért egyetértek a munkaalapú társadalom és  a családok támogatásával. Azt pedig szomorúnak tartom, hogy az elmúlt 8 évben több mint egy millió forintot vett ki a családi kasszákból az előző kormányzat. Tudom, hogy ezt nem fogjuk visszakapni egyik napról a másikra, meg persze nem is szeretnék segélyből élni, de úgy érzem, ha az általam megtermelt jövedelem után a családom adókedvezményt kaphat, az engem is jobb teljesítményre sarkall majd. Pont azért nagyok az elvárások az új kormánnyal szemben, mert míg sokan törvénytelenül, munka nélkül gazdagodtak, addig a magyar vállalkozók és dolgozók sorra a csőd szélére kerültek. De a józanul gondolkodó ember nem is azt várja tőlük, hogy osztogassank, hanem sokkal inkább azt, hogy lehetőségeket teremtsenek, s ha erre képesek lesznek, akkor ismét fejlődhet majd a magyar gazdaság.

Sétám végére járok és elfáradok… Nem érdekel már a poltika, csak az élet. Holnap dolgozom, s korán kell kelnem. Ma már nem fogom megnézni az email-jeimet, mert akkor biztosan  nehezen alszom el.

Inkább felhívom a feleségemet és megkérdem tőle, hogy mit csinál a lányom. Így nyugodtan alszom majd.