Hangkártyák programozása retro 1.

Előszó

Régi dolgaim között kutakodva, kezembe került az első dimplamunkám, amelyen pont tíz évvel ezelőtt dolgoztam. Eredeti címe Hangkártyák alkamazása a műszaki akusztika területén volt és arra gondoltam, hogy bár azóta sokat fejlődött a hardverpiac, sorozatban publikálom, mivel aki hardver közeli programozással, netán beágyazott rendszerek fejlesztésével szeretne foglalkozni, annak nagyon jó alapokat adhatnak a bemutatott példák.

Nagyon örülnék, ha az egyes fejezetkehez érve lenne olyan programozó szakember, aki a régi példákat újakkal egészítené ki a hozzászólásokban.

Nos, akkor vágjunk bele!

1. Bevezetés

Az 1990-es évek kezdetekor ritkaságszámba ment, ha egy személyi számítógép rendelkezett hangkártyával, olyan eszközzel, amely valódi hangzást tudott produkálni a beépített hangszóró alapvető és nehézkes hangkeltési lehetőségeivel szemben. Később megjelentek a különböző szabványok, amelyek már előírták az említett eszköz jelenlétét, ezáltal úgynevezett multimédiás környezetet biztosítva az egyre igényesebb felhasználók számára.

Rengeteg játék-, oktató-, zeneszerkesztő- és lejátszó-program jelent meg azóta is a piacon, s ez a gyártókat arra ösztökélte, hogy egymással versengve a jobb hangzás érdekében egyre fejlettebb hangkártyákat készítsenek, bővítve egyben azok egyéb lehetőségeit is. Bár már az 1980-as évek óta foglalkoztak a gondolattal és a gyakorlatban is számos kísérlet létezett az akusztikai mérések, illetve kísérletek számítógépesítésével kapcsolatosan, a viszonylag olcsó hangkártyák alkalmazása nem igazán terjedt el ilyen, vagy más jellegű (például biztonságtechnikai, egészségügyi, környezetvédelmi stb.) alkalmazások területén, talán azért, mert felhasználhatóságukat eléggé behatárolta felépítésük, fejlettségük és elsődleges rendeltetésük. Meg kell azonban említeni, hogy a gyártók és a programozók sem nyitottak komolyan egy ilyenfajta felhasználás lehetősége felé, hiszen maga a hangkártya szakirodalom is inkább szórakoztató jellegű alkalmazások fejlesztésével foglalkozik. Különböző akusztikai célhardverek természetesen léteznek, de tömeges felhasználásuk nem jellemző, mivel drágák. Azonban a legújabb hangkártyák már megcélozzák az akusztikai jellegű felhasználást is, például a mesterséges hangterek hardveres kialakítása kapcsán, ehhez igazítva a lehetőségeket. Manapság (2000-ben) már egy átlagos hangkártya, amely CD minőségű hangzást tud produkálni és rengeteg lehetőséggel rendelkezik, egy hétköznapi felhasználó számára is elérhető, viszonylag olcsón. Így egy hangkártyán alapuló mérőrendszer megalkotása szinte fillérekből megvalósítható, még akkor is, ha hozzávesszük a szükséges tartozékokat (mikrofon, hangdoboz, stb.), tehát akár mindez házilag is kialakítható.

E dolgozat célja, hogy bemutassa a piacon jelenleg fellelhető hangkártyák széles skáláját, rövid összehasonlítást készítsen azok felépítéséről, műszaki paraméteriről és lehetőségeiről, majd a programozhatóságot, illetve a funkcionális egységek összehangolását szemléltesse egy konkrét gyakorlati példán keresztül, mely szorosan kapcsolódik az akusztikai mérésekhez, vagyis megismerkedhetünk a hangkártyáknak egy, az eddigiektől eltérő alkalmazásával.

Az általam választott példa a teremakusztikában jól ismert impulzusválasz teszt számítógépesítésének bemutatása, illetve az impulzusválasz ismeretében úgynevezett mesterséges hangtér kialakítása, vagy más néven mesterséges hangzás megvalósítása szoftveres úton. Ezért a dolgozat minden egyes fejezete arra koncentrál, hogy egy süketszobában felvett, visszhangoktól és utózengéstől mentes hanganyagot olyanná tegyünk, mintha az mondjuk a Mátyás templomban szólalna meg.

Folytatjuk.