A Nagy Testvért is megfigyelik!

Információgyűjtés a munka világában

Ez a cikkem  az ÁllásStart 2010-ben jelent meg Kádár Elza jóvoltából

A teljes cikk itt is letölthető: ÁllásStart 2010 – Digitális kiadvány

Ezt a címet egy az egykori NDK-ban játszódó ipari kémekről szóló regénynek is adhattuk volna, de jelen esetben az a célunk, hogy számba vegyük, hogy manapság a munka világában, álláskereséstől a munkavégzésig, milyen módszerekkel figyelik meg egymást a szereplők.

Látni fogjuk, hogy az emberi munka fejlődésének gyümölcseként és a számítógépek elterjedésének köszönhetően, ma már sokkal kifinomultabbak a megfigyelési technikák, mint 100 évvel ezelőtt. Kielemezzük, hogy hogyan épül be manapság a kiválasztásba a jelöltek elektronikus lenyomatainak felderítése, majd arra is rávilágítunk, hogy bizony az álláskeresők is alaposan lenyomozzák leendő munkáltatójukat, vagy az őket interjúztató tanácsadókat.

Fordított sorrendben haladva kezdjük azzal, amikor az embernek már van munkahelye és a munkáltató megfigyeli a munkavégzést. Munkahelyi megfigyelés azóta létezik, amióta az emberi munka, mint közösségi tevékenység elterjedt. Már a sumér birodalomban is léteztek munkafelügyelők, akik a termés betakarításánál arra ügyeltek, hogy az ott dolgozó emberek ne lopjanak a learatott gabonából, illetve, hogy munkájukat megfelelően végezzék el és csak pihenőidőben tartsanak szünetet. Ma a munka világát a számítógépek uralják, legyen szó akár termelésirányításról, vagy szoftverfejlesztésről. És mivel ezek a számítógépek programozhatóak, lehetőség van olyan szoftverek készítésére, amelyek adatokat gyűjtenek az adott számítógépen folyó tevékenységről és hálózaton keresztül továbbítják azokat egy másik számítógépre. Magyarul minden feltétele adott a számítógépes tevékenységek megfigyelésére és elemzésének.

Az említett munkahelyi kémprogramok általában a következő tevékenységeket „figyelik meg”, akár naplózás révén, vagy elektronikus képernyőmentéseket készítve az adott gép monitoráról:

¨     alkalmazások aktivitása,

¨     internetes keresések,

¨     látogatott honlapok,

¨     elektronikus levelezés (email, webmail) tartalma,

¨     internetes csevegés (chat) tartalma,

¨     billentyűzet leütések (jelszavak rögzítése is!),

¨     felhasználói aktivitás,

¨     állomány- és dokumentummozgások,

¨     hálózati aktivitás.

Egy általam végzett privát felmérés során 200 magyarországi vállalat IT szakemberét kérdeztem meg a munkahelyi számítógépes megfigyelésről és válaszaikból kiderült, hogy megfigyelő rendszert szinte mindenhol alkalmaznak, bár a módszerek igen változatosak a hagyományos kamerás megfigyelő és beléptető rendszerektől kezdve, a telefonhasználat ellenőrzésén keresztül, egészen a látogatott honlapok naplózásáig.

A felmérésből az is kiderült, hogy az említett rendszereket inkább akkor hívják segítségül, ha valamelyik dolgozónál szokatlan eseményre lesznek figyelmesek, vagy egy adott ügyet szeretnének kivizsgálni. A számítógépes tevékenységek megfigyelésétől azt várják, hogy csökkentse a helytelen internet használatot (pl. erőszakos vagy pornográf oldalak látogatása), növelje a munkahelyi hatékonyságot, és hogy megóvja a bizalmas vállalati információkat.

A válaszadók úgy vélték, hogy az alkalmazottak munkaidejük 70-80 százalékát töltik munkavégzéssel, a többit másra fordítják, és ebben ott van a nem munkával kapcsolatos  internetezés csakúgy, mint a számítógépes játékok űzése, vagy a magánjellegű internetes csevegés (MSN, Skype). Véleményük szerint a dolgozók teljesítményét mintegy 20-30 százalékkal lehet növelni munkahelyi kémprogramok bevezetésének köszönhetően. A válaszadók kétharmadánál már történt elbocsátás amiatt, hogy valaki megszegte az elektronikus levelezésre, vagy az internet használatra vonatkozó szabályzatot és a legfőbb okok között említették a túlzott mértékű magáncélú internet használatot, a sértő nyelvezetet elektronikus levelezés során és a bizalmas vállalati dokumentumok kiszivárogatását email-ben.

De nézzük meg mi a helyzet abban az időszakban, amikor egy adott munkára a megfelelő szakember kiválasztása folyik? Vajon a munkaerő közvetítők, személyzeti tanácsadók, fejvadászok és persze a leendő munkáltatók milyen csatornákon nyomozzák le a lehetséges jelölteket? Sokan ma már nem bíznak a megadott referenciákban, hiszen mindenki arra törekszik, hogy olyan személyt adjon meg, aki feltehetően jót mond majd róla, sőt, elvileg meg is kell beszélni az adott referenciaszeméllyel, hogy mit is fog rólunk mondani, illetve, hogy várhatóan milyen kérdésekkel fogják megkeresni. Nem is beszélve az előre megírt referencialevelekről, vagy LinkedIn-es ajánlásokról, amikor általában azt kéri a referenciát adó személy, hogy „írjad meg helyettem, hogy mit szeretnél, én meg majd aláírom”.

Éppen ezért mára nagyon elterjedtté vált, hogy az előszűréshez lenyomozzák a jelölt interneten fellelhető elektronikus lenyomatait is. Ha benyomást szeretnénk kapni az interjúalanyról, akkor ma már elég ha rámegyünk olyan közösségi portálokra, mint az iwiw vagy a Facebook és máris érezzük, hogy kivel fogunk találkozni. Az ilyen helyeken sokszor megtudhatjuk az adott személy hobbiját, kedvenc zenéjét, kedvenc állatát, de az ott szereplő fényképeken keresztül benyomást szerezhetünk az adott ember személyiségéről is. Vannak szélsőséges esetek, amikor az ilyen oldalakon valaki túlhangsúlyozza politikai, vagy vallási, netán szexuális beállítottságát, s ezt az érdeklődő ilyenkor akarata ellenére is látja. Rosszabb, amikor olyan fényképeket, vagy videókat rak fel magáról a lap tulajdonosa, amin valamilyen erőszakos cselekedetet, vagy félreérthető pózt örökít meg. Pályafutásom során volt egy jelölt, aki mellém akart jönni asszisztensnek és miután megnéztem az iwiw profilját, nemet mondtam, mivel a képeken az összetört motorját, nyílt törését, a barátnője fojtogatását örökítette meg és azt, ahogy pisztolyt szegez saját homlokához.

A közösségi portálok mellett sok mást találhatunk a jelöltekről az interneten. Érdemes megnézni, hogy az adott egyén ír-e blogot, netán csiripel-e a Twitter-en, vagy hozzászól-e egyes fórumok témáihoz és ha igen, milyen stílusban teszi azt. A durvaságok és a normális viselkedési formáktól való eltérés az ilyen helyeken is rögtön szembeötlő. Így hát ha állást keresünk, érdemes azzal tisztában lennünk, hogy rá fognak nézni az általunk szerkesztett elektronikus tartalmakra, tehát minden álláskeresőnek azt javasolnám, hogy a vitás részeket távolítsa el. Persze tisztában kell lennünk azzal, hogy az elutasítás indokában soha nem fog az szerepelni, hogy „azért nem hívjuk be interjúra, mert csúnyákat írt egy levelező listára”, hiszen csupán ezért nem is lehetne egy amúgy kitűnő szakembert elutasítani, de a kiválasztás során nem csak a szakértelmet, hanem a személyiséget is figyelik és bizony az ilyen dolgok tudat alatt is befolyásolják a döntéseket.

De ne higgyük, hogy csak szerencsétlen dolgozót figyelik, akit amúgy is azért fizetnek, hogy a munkahelyen dolgozzon, és azért nyomozzák le, mert a megfelelő személyt keresik az adott helyre! Az álláskeresők ugyanolyan kemény, ha nem keményebb módszerekkel nyomozzák le leendő munkáltatójukat az interneten, mint a toborzást végző szakemberek, már akinek van hozzá érzéke. A profi álláskereső mindig a döntéshozóhoz juttatja el pályázati anyagát és ennek érdekében adatokat és információt kell gyűjtenie. Döntéshozók neveihez hozzájuthatunk a megcélzott cég honlapján, vállalati listákon, céges adatbázisokban, internetes üzleti magazinokban, és hát a LinkedIn-en, amely kifejezetten szakmai alapon működő kapcsolatépítő oldal. A döntéshozó nevéből és a céges domain névből könnyedén képezhetjük az email címet, ha ismerjük az ott érvényes email cím kiosztási konvenciót. Megy mint a karikacsapás, és már küldhetjük is az email-t, de vajon mit szólnak hozzá, ha ismeretlenül küldözgetünk leveleket vezérigazgatóknak. Ezért javasolnám, hogy inkább próbáljunk valamilyen kapcsolatot találni az adott személyhez, mielőtt neki állunk kéretlen leveleket küldözgetni. A kapcsolatépítésre remek eszközök állnak rendelkezésre az olyan portálokon mint a LinkedIn vagy a Spoke, hogy csak az elektronikus lehetőségeket említsem.

Összefoglalásként megállapítatjuk, hogy ma már mindenkiről találhatunk elektronikus lenyomatot, legyen szó akár az internetről, egy munkaállomásról és láthatjuk azt is, hogy ma már nem csak a dolgozókat érinti ez, hanem bizony a döntéshozókat is. Vigyázat, mert a Nagy Testvért is megfigyelik!

1 hozzászólás a következőhöz: “A Nagy Testvért is megfigyelik!

  1. […] Gábor a Szent István Egyetem szociológusa, Szögi Zoltán, a Sanoma Budapest HR menedzsere, Spiller László, az Adecco IT fejvadásza, továbbá Fromann Richárd, szociológus osztotta meg közönségével […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s